Chapter Eight

*Párnappal később*

*Jiyeon POV*

Éppen aludtam mikor arra keltem, hogy Dongwoo bácsikám rám ugrik. Egyébként csak 5 évvel idősebb nálam, de ő anya testvére tehát eléggé későn született szegénykém. Amerikába jár egyetemre, és most úgy látszik, hogy egy ideig nem szabadulunk meg tőle. Hirtelen kinyitottam a szememet, és az ő tipikus mosolyával találtam szemben magamat. Nagyon örültem, hogy erre kelhettem, tényleg

- Mit szeretnél? - nyomtam le magamról egy kicsit, majd felültem.

- Unatkoztam, ezért gondoltam felkeltelek.

- Most komolyan nem volt semmi oka annak, hogy felkeltettél? Ugye most te csak szórakozol velem?!

- Nem, ez teljesen komoly... - mondta miközben vakargatta az arcát.

- Ne csináld már ezt velem! - dőltem bele a párnámba, miközben valami csoda folytán kicsúsztam alóla.

- Most ennyire nem szeretsz? - kérdezte, miközben lebiggyesztette az ajkát, ami egyébként más emberektől cuki, mondjuk tőle is az, de most nem tudott meghatni, ezért fogtam és lelöktem az ágyamról, és próbáltam visszaaludni, de ez gyakorlatilag lehetetlen volt. Ugyan is végig beszélt nekem, de nem nagyon érdekelte, hogy én éppen mit is akartam elérni.

- De szeretlek, csak hagyj már békén kérlek... - mondtam, majd egy ideig még próbáltam visszaaludni, de meguntam, hogy nem hagy békén, ezért gyorsan kikeltem az ágyból - Oh, szóval mit szeretnél?

- Nem szeretnék én tőled egyebet, csak szeretném, ha eljönnél velem a boltba. Tudod, én itt már nem tudok eligazodni. Túl régen voltam itt - oh, nyomja itt nekem a kifogásokat.

- Miért nem viszed magaddal anyát vagy apát? - kérdeztem miközben már az íróasztalom előtt ültem.

- Mivel már korán reggel elmentek ezért kicsit lehetetlen lenne... Nem gondolod? - mondta mogorván.

- Jó... Bocsáss meg, hogy vétkeztem.. - mondtam majd elkezdtem bámulni a naptáramat, és rájöttem, hogy vészesen közeledik Bom születésnapja, én pedig teljesen elfeledkeztem róla. - Te. Ha már elmegyünk boltba, akkor vegyünk már ilyen szülinapos cuccokat is.

- Miért kinek lesz születésnapja? - kérdezte - De egyébként természetesen mehetünk. Ha nem most mennénk, még visszarángatnál engem máskor is...

- Hát miért kit kellene rángatnom? Te úgyis itt maradsz most egy ideig. Nem is értem, hogy miért töltesz itt 3 hónapot...

- Talán baj, hogy maradok? Most tölthetném Amerikában a napjaimat unalmasan a szüleimmel.

- Na, jó ne veszekedjünk, hanem menjünk és vegyünk azt, amit akarsz, meg azt, amit én. - mondtam mire ő csak bólintott és kisétált a helyiségből én pedig elkezdtem felöltözni.

Mivel most eléggé sietősre vettem az öltözési tempómat megvoltam körülbelül 10-15 perc alatt, máskor amúgy tök sokat tökölök vele, de mindegy. Miután elkészültem kimentem és vártam Dongwoora. Még körülbelül vártam 5-8 percet aztán indulhattunk is. Kimentünk a folyosóra és elbattyogtunk a liftig. Majd Dongwoo megszólalt.

- Nem megyünk le a lépcsőn? Nem látod, hogy még csak most megy lefelé?

- Nincs az az isten, hogy te rávegyél arra, hogy ilyen kómásan lemásszak a lépcsőn! - mondtam egy kicsit ingerülten.

- Bocsáss meg, hogy megmertem szólalni.. Egyébként mit akarsz venni?

- Hát mivel imádja, a gyümölcsöket ezért el kell mennünk egy zöldségeshez - mondtam volna tovább, de ő szépen megszakított.

- De miért csak zöldséges, ha árulnak ott gyümölcsöket? - kezdte el a fárasztását.

- Rendben... Inkább maradj csendben... Na, mondom tovább, ha megengeded, na, szóval. Még elkell mennünk egy boltba ahol, lehet venni csoki szökőkutat is, plusz még egy telefont is kell intéznem...

- Hát az sokba fog neked fájni... - mikor ezt kimondta, rájöttem, hogy én egyáltalán még pénztárcát sem hoztam..

- Főleg úgy, hogy nem hoztam magammal semmit... - vetettem a bácsikámra egy kínos mosolyt, majd elkezdtem hátrafelé lépkedni szépen lassan. Aztán gyorsan sarkon fordultam, és berohantam a lakásba, majd a szobámba léptem be. Szépen felkaptam az asztalról a pénztárcámat, majd villámgyorsasággal kirohantam, bezártam az ajtót aztán pedig láttam, hogy a lift éppen bezáródott, de Dongwoo nem volt sehol. Oda siettem, és elkezdtem szentségelni.

- Hogy egy medve egye meg a kezedet, te majom! - mondtam mérgesen, majd hirtelen az ajtó kitárult előttem.

- Hallottam - mondta, majd berántott, és mentünk szépen lefelé.

Miután kiértünk szépen lassan elmentünk mindenfelé nézelődni. Elsősorban a csoki szökőkutat akartuk megcélozni, mert a többit fölösleges lett volna megvenni, de erre csak most jöttem rá. Ki az a hülye, aki egy héttel előtte veszi meg a gyümölcsöket? Nem fogok a legjobb barátnőmnek rohadt gyümiket adni. Miután ezt elintéztük fogtuk és elindultunk visszafelé, bementem a szobámba és tárcsáztam Daehyun számát.

*Daehyun POV*

A telefonommal szórakoztam, épp amikor megcsörrent. Ki az, aki megszakít csodás játék vitelemben? Pedig már majdnem átvittem. Pár másodperc múlva feleszméltem és rájöttem, hogy Jiyeon édes hív. Biztos hiányoztam neki. Öt napja nem is kerested hát persze, hogy hiányzol neki! - dorgált a tudatalattim. Vajon mire gondol miközben engem hív? Biztosan valami olyasmire, hogy 'Daehyun oppa annyira hiányzik, vajon én is neki?' vagy ' Felhívjam, vagy ne hívjam? De hallani akarom, a hangját szóval felhívom'. Talán fel kéne vennem a telefont, mert elég régóta csörög vagy kéressem magam?

- Szia, kicsi Jiyeon miben segíthetek? - vettem elő a legaranyosabb hangom.

- Hát... - adott ki fura hangokat a száján. Mint mikor valaki kaját eszik csak most épp kaja nélkül. - Abban kellene a segítséged, hogy szeretném, ha rábeszélnéd Yonggukot, hogy jöjjön el Bom születésnapi partijára.

- Ez azt jelenti, hogy én is hivatalos vagyok? - csillant fel a szemem.

- Ja, ja, jöhetsz te is, ha elintézed Yonggukot.

- Csak akkor? - biggyesztettem le ajkam.

- Jöhetsz amúgy is - mondta érdektelen hangon. - De intézd el Yonggukot.

- Amit parancsolsz. Egyébként hiányoztam?

- Hát...hát... talán... - nyögdécselt a telefonba.

- Aj-aj, kicsi Jiyeon ezzel már mindent elárultál.

- Ne forgasd ki a szavaimat! - rivallt rám. - Egyébként jövő héten lesz a szülinapi buli szombaton. Jöhettek reggel, hogy segítsetek az elő készületekbe.

- Majd meglátjuk, hogy hogy lesznek a dolgaink.

- Próbáljatok hozzánk igazodni!

- Ti próbáljatok hozzánk igazodni!

- Ez nem így működik.

- Mi vagyunk az elfoglaltak... Nekünk kell mindenféle hülyeségre járkálni...

- Épp ezért igazodjatok ti hozzánk.

- Oké Jiyeon... reménytelen eset vagy. Majd megyünk, valamikor. Szia.

Komolyan akarom én ezt a lányt? Teljesen átgondoltam én ezt? Ez így fárasztó kapcsolat lesz... Habár akkor majd biztos dűlőre fogunk jutni egymással. Mivel nem nagyon volt más dolgom a játékom pedig már így is-úgyis elcsesztem elindultam Yongguk szobája felé.

- Yongguk hyung megtennél nekem valamit? - kérdeztem miután bedugtam a fejem az ajtón.

- Csak akkor, ha előtte te teszel meg nekem valamit - mondta. Ah, szóval így játszunk?

- Attól függ mit... - válaszoltam mivel Jiyeon azt mondta, hogy egyedül is mehetek a buliba így már nem muszáj elrángatnom Yonggukkot és nem kell megtennem a kedvéért semmi hülyeséget.

- Van egy nadrág, amit kinéztem magamnak. Légy szíves vedd meg a méretemben és akkor rendelkezésedre állok, akármit kérsz.

- Nem kéne előbb felpróbálnod?

- Amikor kinéztem akkor már felpróbáltam csak nem voltam biztos benne, hogy meg akarom venni.

- Azóta nem felejtetted el, hogy hogyan néz ki? Talán újra meg kéne nézned, mert lehet, mégse akarod.

- Nekem kell az a nadrág! - volt határozott.

- Jó-jó, le ne harapd a fejem. Melyik boltba kell menni érte?

- Amelyikbe szoktunk.

- Szóval most azt akarod, hogy utazzak két órát a hülye nadrágod miatt?

- Valamit valamiért.

- Ohh anyám megéri ezt nekem Jiyeon jóléte miatt?

- Ezt már csak te tudod - mondta majd elkezdett legyintgetni a kezével, de én csak álltam egy helyben. - Nem fáradnál ki?

- Nincs kedvem elindulni.

Beültem a kocsiba és már mondtam is a sofőrnek, hogy melyik plazába vigyen. Röpke egy óra alatt már ott is voltam.

Gyorsan kipattantam a kocsiból és már mentem is a bolt felé. Futás közben eszembe jutott, hogy elfelejtettem megkérdezni Yonggukot, hogy mégis melyik nadrág kell neki.... Vajon megharagszik, ha veszek neki egy teljesen más nadrágot? Habár az is lehet, hogy beletrafálok, és jó nadrágot hozok el. De lehet inkább fel kéne hívnom. Miután beértem az üzletbe elővettem a telefonom és felhívtam Yonggukot.

- Hyung! Melyik nadrágot kell nekem megvennem? - kérdeztem értetlen fejjel.

- Küldök róla egy képet - mondta mire az egyik szemöldököm az égbe repült. Minek van ennek képe nadrágokról?

- Most te lefényképezted a nadrágot?

- Valószínűleg azért van róla képem, mert nem...

- Jó, de ha ennyire tetszett az a nadrág, hogy még képet is csináltál róla akkor mi a faszért nem vetted meg?

- Az ok egyszerű... nem volt rá pénzem - jelentette ki mire nekem egy csalódott és fáradt fej jelent meg az arcomon.

- Küld azt a képet, de sürgősen... - mondtam majd letettem a telefont. Pár másodperc múlva szólt is, hogy Yongguk küldte a képet. Gyorsan megnyitottam és jól szemügyre vettem majd elkezdtem megkeresni. 10 perc múlva már a nadrággal és egy sállal a kezemben álltam a kasszánál.

- Ez 77 345 won lesz összesen - mondta a kasszánál álló hölgy. Várjunk csak... Egyáltalán nálam van a pénztárcám? Gyorsan elkezdtem matatni a zsebeimben egy kínos mosoly kíséretében majd hirtelen a kezembe akadt.

- Parancsoljon - adtam át a pénzt.

- Köszönjük, hogy nálunk vásárolt nézzen be máskor is - mondta majd elhagytam az üzletet. Miközben gyorsan vettem a lépteim kifelé a plazából éreztem, ahogy neki megyek egy kis törékeny testnek.

- Oh, bocsánat! - szabadkoztam majd észrevettem, hogy Bom áll előttem. Istenem! Ha ő itt van, akkor biztosan Jiyeont is megtalálom valahol az épületben. - Jiyeon hol van? - kérdeztem rögtön.

- Semmi baj Daehyun és neked is szia... Amint látod nincs itt - nézett körbe.

- Jó lehet melletted nincs, de biztosan itt van valahol az épületben, mert ti mindig együtt vagytok. Legalábbis eddigi megállapításaim szerint.

- Hát most nem vagyunk együtt...

- Biztos a szülina... - mondtam ki majdnem viszont akadály kép a szám elé kaptam a kezem.

- Mi? - hajolt közelebb.

- Semmi-semmi - legyintettem. - Hogyhogy egyedül vagy?

- Hát mert Jiyeon nincs itt.

- De miért nincs itt?

- Mert otthon van. Ha megmered kérdezni, hogy miért van, otthon kinyírlak - nézett rám összeszűkült szemekkel.

- Oké-oké - tettem fel védekezően a kezem. - Na, de én most megyek, mert Yongguknak nincs nadrágja és azt viszek neki. Szia! - köszöntem majd elfutottam, de hallottam, ahogy még utánam kiabálja, hogy "Szia!".

Miután beértem a házba levettem a cipőm majd bementem Hyung szobájába és rádobtam az ágyára a szatyrot, amiben a nadrág található.

- Itt a nadrágod - mutattam az ágyán heverő tárgyra.

- Na, akkor mondjad, mit akarsz - fordult felém a székkel.

- Azt szeretném, hogy jövő hét szombaton gyere el velem Bom születésnapi partijára.

- Ha visszük Zelot is.

- Oh - akadt belém a szó. - De miért? Jiyeon azt nem engedélyezte plusz maga Zelo se örülne neki meg szerintem Bom se repesne a dologtól...

- Nem érdekel, akkor megy az egész banda.

- De mit fog szólni Jiyeon?! - kérdeztem szokatlanul vékony hangon.

- Ő akarja, hogy odamenjek. Oda megyek, de csak ha jönnek a többiek is.

- Oké erről majd még konzultálok a buli szervezőjével is.

Még egy kicsit beszélgettünk Yonggukkal és beavattuk a többieket a szülinapos dologba. Különös módon Zelo nem bukott ki, sőt kicsit még örült is, hogy megyünk miszerint "Mivel Yongguk hyung jól kijön Bommal én is jobban meg akarom ismerni és ez egy jó alkalom lesz még akkor is ha ő nem kíváncsi rám" persze ide el kell képzelni egy elégedett terv szövögető fejet is. A nap további részét próbával töltöttük és leadtunk egy kisebb koncertet Szöulban. Este, mint egy hulla úgy dőltem be az ágyba, de ezt a csodás tevékenységem megszakította az, hogy elmenjek fürdeni...

Ja, és Dongwoo bekerült a szereplők közé. ^_^ Ha esetleg valaki nem ismerné. (: Plusz nagyon szépen köszönjük az eddig feliratkozókat és, hogy olvassátok a blogot :3

Adrienn & Minirigó xX