Chapter Four

~ 3 nappal később ~

*Bom POV*

Az utóbbi három napot együtt töltöttem az én édes kis barátnőmmel Jiyeonnal. Habár van olyan nap, amit nem együtt töltünk? Kihasználjuk a maradék időnket együtt, ami szerinte sok viszont szerintem már nem annyira. Egyébként semmi érdekfeszítő dolog nem történt. És a B.A.P se volt egyszer se az életünk része. Azért azt sajnálom, hogy Zelo nem azt a Yonggukot küldte a pénztárcájáért... De amúgy is mindegy, mert egyesek bezártak a fürdőszobába... Egyébként nem tudom, hogy mi volt a baja ugyanis én szolgáltattam neki zenét meg hangulatot is a fürdéshez, de ő csak belökött és bezárt...

- Hé Jiyeon! Te miért nem élvezted a fürdést mikor bezártalak? - löktem oldalba a barátnőmet.

- Túl sokáig tartott - vont vállat.

- Jó, értem én, de akkor legalább te ne úgy zártál volna be, hogy csak simán... - oké így utólag visszagondolva ez a mondatom nem valami értelmes, de Jiyeon már ezt megszokhatta tőlem szóval így is-úgyis megérti.

- De úgy zártalak be és kész.

Ezek után nem nagyon beszélgettünk. Egyébként ebben a három napban csak sütöttem és sütöttem a muffinokat... De még mindig nem tökéletesek viszont már nem égetem el őket és meg lehet enni. Továbbra is szorgalmasan fogom őket gyártani és tökéletes muffinjaim lesznek, az se érdekel, hogy a pénztárcám bánja. Jiyeonnal épp az utcán sétálgatunk a Taeyang csirke felé, hogy telezabáljuk magunkat csirkével. A szökőkútnál jártunk így pedig eszembe jutott az a csávó, akit elvileg belöktem a szökőkútba. Mert őszintén szólva fogalmam sincs, hogy én, hogy lökhettem bele őt a szökőkútba. De most komolyan én egy 45 kilós lány egy ekkora fiút a szökőkútba... Szóval szerintem tuti nem én voltam az aki miatt beleesett, mégis engem hibáztatott. Vajon vannak ott megfigyelő kamerák? Mert akkor megnézném a felvételeket és az orra alá dörgölném, hogy nem én voltam az, aki miatt beleesett.

- Hé Jiyeon! - mondtam mire felém fordult. - Szerinted vannak megfigyelő kamerák a szökőkútnál?

- Logikusan van, mert a játszótér ott van mellette és azt megfigyelik, szóval biztosan van ott is.

- Akkor elmegyünk megnézni a szombati felvételeket?

- Oké, de előtte menjünk a Taeyangba ugyanis nekem szükségem van a csirkékre.

- Rendben - mondtam majd folytattuk az utunkat a csirkés étteremhez. Tíz perc múlva már elénk tárult az étterem. Gyorsabbra vettük a tempót ugyanis már majd' éhen haltunk.

- Édes vagy savanyú csirkét kérsz? - kérdezte Jiyeon mikor már az asztalnál ültünk.

- Miért van savanyú csirke is? - csodálkoztam.

- Az én világomban van...

- Én még csak csípősről hallottam, de mindegy...

- Én is olyanra gondoltam, na! - förmedt rám.

- Akkor sima csirkét már nem is ehetek? - biggyesztettem le ajkam.

- Nem ehetsz olyat, mert az itt nincs.

- De ott van az étlapon - mutatta az étel nevét.

- Nincs, mert én azt mondtam.

- De én se a savanyút se az édeset nem szeretem...

- Nem érdekel.

- De kitudja, meddig ehetek még sima csirkét, lehet ez az utolsó alkalom te pedig elveszed tőlem ezt a lehetőséget.

- Oké megengedem, hogy sima csirkét egyél. Egyébként én is azt kérek - mondta mire fejbe csaptam magam.

- Ugye tudod, hogy ennek most semmi értelme nem volt?

- Lufi.

Hát igen ez tipikus Jiyeon, mikor már nem tud mit mondani, hogy kimentse, magát betol valami hülyeséget. Ebben az esetben ez a lufi szócska volt. Megrendeltük a csirkéket majd gyorsan meg is ettük azokat. Kifizettük a kaját és mentünk a biztonsági épülethez, hogy megnézzük a felvételeket. Hosszas győzködés után, vagyis a jól bevált "Nemsokára elhagyom a földi életet, kérem engedjék meg nekem, hogy..." szöveg után megengedték, hogy meglessük a videót. Igaz nagyon kevés, de azért mégis csak van előnye annak, ha az ember beteg. Viszont ebben az esetben jobb lett volna, ha mégse nézzük meg azokat a felvételeket ugyanis azt mutatja be ahogy Zelo rohan valahová én pedig teljesen közel megyek a szökőkúthoz, Zelo nem tud mellettem elmenni így én neki megyek és puff a szökőkútban  végzi. Hát ez gáz... Tényleg bele löktem egy embert a szökőkútba... És így most neki van igaza... Pedig az orra alá akartam dörgölni, hogy rossz információk vannak birtokában.

A biztonsági felvételek megnézése után elindultunk a reptérre Jiyeon nagybátyjáért, aki Amerikában él, de most úgy döntött, hogy meglátogatja a Koreában élő rokonait és mivel a szülei dolgoznak, nekünk kell kimenni elé a reptérre. Igazság szerint úgyse nagyon járok, reptérre szóval most majd körülnézek. Épp a reptér egyik lépcsőjén mentem fel előttem egy kész tömeggel mikor voltam olyan szerencsés és megbotlottam...

*Zelo POV*

Már a repülőgép készült a leszállásra, amivel visszatértünk Szöul forgalmas városába. Youngjae éppen csodálta a felhőket, én pedig azt csodáltam, ahogyan ezt teszi.

- Ne bámulj már - fordult bele az arcomba hirtelen - Túl közel - nyomott engem hátra.

- Nem bámullak majd, ha te sem bámulod a felhőket!

- Ez most komoly? - kérdezte meglepődötten.

- Nem. De unatkozoooom.

- Verd a seggedet a földhöz.

- De a szék kényelmesebb.

- Oké... Ne fárasszál már, kérlek... - mondta, majd egészen rátapadt az ablakra és úgy bámulta tovább a felhőket. Nekem pedig többé nem szerzett élvezetet az, hogy Youngjae hatalmas fejét bámuljam. Később mikor leszálltunk a gépről, és már egy hatalmas lépcsőzést letudtunk lefelé annyit hallottunk, hogy valaki hirtelen egy hatalmasat csap a fejére. Mindenki hátranézett és láttuk, hogy Jongup veregeti a fejét.

- Mi a bajod? - kérdezte tőle Himchan.

- Hát... mehetünk vissza... mert... ott hagytam a táskámat - mosolygott kínosan.

Mi pedig mind ilyen 'are you fucking kidding me' fejjel néztünk rá. Nem akartam megint megmászni ezt a sok lépcsőt. De mivel muszáj volt elindultunk visszafelé. Már a lépcsősor végén jártunk amikor hirtelen Yongguk elordította magát. Ismét hátrakaptuk a fejünket, és láttuk, hogy a nadrágja az szépen csúszik lefelé, és ott van két kéz.

- MI A FRANC?!!!!?!?!?!? - nézett maga mögé a megszégyenített, és már a fotósok le is kapták, ahogyan egy szál gatya takarja az alsótestét. Majd hirtelen egy ismerős fej bujt ki a barátunk segge mögül. Vagyis szerintem csak számomra és Daehyun számára lehetett ismerős.

- Már megint te? - kérdeztem miközben mutogattam rá.

- TE?! - mutatott rám Bom is - Sa-sa-sajnálom - dadogta miközben Yongguk nadrágját próbálta felhúzni.

- Te inkább menj el a nadrágom közeléből, légy szíves... - nézett az illetőre szúrós szemmel. - Mindegy, már megtörtént. Nem haragszom, nyugodj meg. Mindenkivel meg történhetnek ilyen dolgok, csak nem gondoltam volna, hogy pont velem fog...

- Köszönöm! - mosolygott, majd megragadta Yongguk kezét és elkezdte szorongatni.

- Oh szia Jiyeon - vette észre Daehyun a másik lányt, akinek logikusan Jiyeon a neve.

- Ti meg kik vagytok? - kérdezte Youngjae a két - számára ismeretlen - lányra.

- Az, aki most lehúzta a nadrágját Yongguknak ő lökött be engem a szökőkútba és az ő becses neve Bom. A másikat nem ismerem - mondtam.

- Mi az, hogy 'másikat'? - kérdezte felháborodottan - Kikérem magamnak! Én Jiyeon vagyok!

- Most akkor Yongguk hyung popója fent lesz a neten? - kérdezte nevetve Jongup.

- Vá-várjunk. Akkor most én is fent leszek a neten? - kérdezte Bom hihetetlenül vékony hangon.

- Sőt, nem csak te, hanem én is! - mondta ki az egyértelműt Yongguk.

- De te... vagyis ti mindig fent vagytok a neten - mondta Jiyeon - Ő pedig most lesz fent először, és hát ez egy gáz kép.

- Igen fent szoktunk lenni a neten, de nem ilyen formában édes drága gyermekem! - mondta mérgesen Himchan.

- Rájöttem, hogy ez a csaj ránk csak balszerencsét hoz. Remélem, nem akarsz még egyszer ilyen helyzetbe hozni minket, mert... már az is elég volt, hogy kiraktad a telefonszámunkat a netre... - mondtam.

- De nem csak én voltam! - fakadt ki - Na, gyere Jiyeon - monda majd próbálta karon ragadni barátnőjét aki rejtélyes módon eltűnt. - Jiyeon! Hol vagy Jiyeon? - kezdte el keresgélni, de sehol nem látta.

- Hé emberek eltűnt Daehyun is - észrevételezte Youngjae.

Majd ezután elkezdtünk a két jó madár keresésére indulni csapatokban. Mivel ez a reptér eléggé nagy, és sok itt az ember. Én hál' istennek nem kaptam meg Bomot... Yonggukot érte ez a hatalmas megtiszteltetés. Én  Himchannal mentem. Youngjae és Jongup pedig együtt. Persze a fotósok végig a nyomunkban voltak, de mindegy. Kicsit sem nézhettek hülyének, hogy keringtünk össze-vissza.

*Bom POV*

Mikor kiderült, hogy Jiyeon és Daehyun eltűntek elkezdtük párba állítani egymást, hogy felkeressük a két elveszett bárányt. Végig azért imádkoztam, hogy ne én kerüljek össze Zeloval. Hál' istennek imám meghallgatásra talált ugyanis Zelo Himchannal került párba Jongup pedig Youngjaeval, én pedig készhez kaptam szegény Yonggukot. Most biztosan haragszik rám amiért lehúztam a nadrágját. De nem akartam, csak valamiben meg kellett kapaszkodnom. Igen tudom, hogy logikusabb lett volna megkapaszkodni a korlátban, de akkor ez nem jutott eszembe, na...

- Nagyon haragszol? - kérdeztem lehajtott fejjel Yongguktol.

- Előbb mondtam, hogy nem haragszom...

- De tuti haragszol. Még szép, hogy haragszol! Miért nem haragszol? Lehúztam a nadrágod a reptéren. Haragudnod kéne! - förmedtem rá, habár még magam sem tudom miért.

- Nemhogy örülnél, hogy nem haragszom.

- De egy ember nem lehet ennyire kedves...

- Akkor én most nem vagyok ember? - fordult felém nagy szemekkel.

- Nem ezt mondtam. Csak ez olyan furcsa. Az lenne a természetes, ha haragudnál.

- Tudsz muffint csinálni? - kérdezte.

- Ez most, hogy jön ide?! - kérdeztem ingerülten. A muffin a gyengém... Nem tehetek róla, nem tudok sütni, ezért ha felhozzák, ideges leszek.

- Daehyun tegnap mondta, hogy evett nálatok finom muffint.

- Ohh az? Hát igen csak kicsit szorgalmasodtam a konyhában - hazudtam. Nem akartam, hogy megtudja, milyen béna vagyok, plusz ezután soha többé nem látom akkor meg? Nem lesz belőle baja.

- Mióta ismered Jiyeont? - érdeklődött.

- Elsős korom óta. Ő akkor volt harmadikos - mosolyogtam, ahogy visszaemlékeztem a bizonyos pillanatra. Emlékszem, hogy az udvaron játszottunk nekem pedig kiment a bokám - már akkor is ilyen szerencsétlen voltam - ő pedig segített nekem felmenni a iskolaorvoshoz.

- Hány évesek vagytok?

- Ő 18 én pedig 16, nemsokára 17. De mi ez kérdez, felelek?

- Csak érdeklődtem - rakta maga elé védekezően kezeit. Tovább keresgéltük az elveszett párost közben pedig nagyon jól elbeszélgettünk. Talán tényleg nem haragszik rám, amiért nyilvános helyen lehúztam a nadrágját. Viszont a rajongok vajon örülni fognak neki vagy közutálat tárgya leszek?

Minirigó & Adrienn xX