Chapter Three

*Bom POV*

Miután Jiyeonnal haza értünk én elküldtem őt a fürdőbe egy hosszas fürdésre. Engedtem neki a kádba vizet meg raktam bele habfürdőt, vittem be neki zenét és persze gyertyákat. Beleültettem a kádba majd kívülről bezártam az ajtót. Ő onnan addig ki nem jön, még én meg nem csinálom az isteni sütiket. A konyhában felvettem a pandás kis köténykém és az olyan sapim amilyen a séfeknek van majd hozzá kezdtem a sütéshez. Apa otthon volt és próbált nekem segíteni, de mit ne mondjak ő se a királyok királya a muffin sütésben szóval az első, úgy ahogy volt a kukában landolt... Elmosogattuk a cuccokat majd elölről kezdtük az egészet. Mikor betettük a sütőbe hirtelen megütötte a fülem, hogy valaki dörömböl valahonnan. Elkezdtem körbe járni a házat majd a fürdő előtt állapodtam meg.

- Engedj ki! - hallottam meg Jiyeon ordibálását. Oh, tényleg őt meg bezártam... Hát ezt elfelejtettem, de nem baj még úgyse jöhet ki. A ruhája pedig nálam van szóval, ha akarna, se jöhetne.

- Még nem! - kiabáltam neki vissza.

- Ha nem engedsz, ki kiugrom az ablakon!

- Jó-jó kiengedlek... Fél óra múlva.

- Tényleg kiugrok az ablakon. A földszinten vagytok szóval...

- Nincs ott a ruhád - nyújtottam ki a nyelvem habár ő ezt nem láthatta - Jó szórakozást Jiyeon!

Miután szépen otthagytam az én kissé rossz idegállapotban lévő barátnőmet kimentem a nappaliba és bekapcsoltam a Tv-t. Tíz perc múlva valami nagyon, de tényleg nagyon rossz szagot éreztem.

- Wáá Bom! - hallottam apu hangját. - Megégett a muffin! Miért nem figyeltél rá?!

- Nem úgy volt, hogy te vigyázol rá?! - kérdeztem ingerülten. Nem igaz, hogy egy kibaszott muffint nem tudok megcsinálni...

- Nem, nem úgy volt ugyanis én épp takarítottam.

- Minek takarítasz te ilyenkor?

- Azért amiért te sütit sütögetsz.

- Ami még mindig a sütőben van, szóval igazán kivehetnénk...

Minután kivettük a muffint a sütőből csak szenet láttunk... Hát oké.

- Mit tegyünk? - fordultam felé.

- Hát nem eszünk édességet.

- De muszáj. Be kell bizonyítanom Jiyeonnak, hogy tudok muffint csinálni.

- Akkor rendelünk!

- Apuci te egy észlény vagy - ugrottam a nyakába.

Megrendeltük a muffint aztán pedig vártunk, vártunk és vártunk. Aztán hallottam, ahogy csengetnek. Gyorsan átvettük a süteményeket amik igazán étvágygerjesztőre sikerültek. Elmentem Jiyeonért ám mikor kinyitottam a fürdő ajtaját és az én bebörtönzött barátnőm nem láttam sehol a ruhája a padlón végezte. Pár pillanatnyi bámulás után azt vettem észre, hogy valaki megkocogtatja a vállam. Hirtelen hátra fordultam majd egy törölközős Jiyeonnal találtam szembe magam.

- Hát te meg? - vontam fel a szemöldököm.

- Mint ahogy mondtam ki másztam az ablakon - ez most komoly?

- E-ez most komoly? - mutattam rá ilyen fura fej kíséretében.

- Igen! - mondta kicsit ingerülten.

- Most meg mi a gond? - kérdeztem csípőre tett kézzel.

- Bezártál a fürdőbe és nem engedtél ki! Aztán elcsórtad a ruháim így törölközőben kellett kimásznom az ablakon! Hozzá tenném a szomszédotok kicsit sem nézett hülyének... Ja és miattad nem kapok muffint! - sorolta.

- Ilyen sok dolgot követtem el ellened? - biggyesztettem le ajkam.

- Igen!

- Oké, oké, csak nyugi. És egyél - húztam a konyhába majd elé raktam egy tálcányi sütit.

- És most higgyem is el, hogy ezt te csináltad? Mert ez tuti nem a te műved - mutatott az előtte lévő finomságra.

- Ezt a sértő feltételezést mégis miből gondolod? - kérdeztem tetetett sértődöttséggel.

- Te sehogy se tudsz sütni, nem hogy még így!

- Ez most fájt - fogtam a szívem fölött a mellkasom.

- Na, mindegy most már megeszem.

Miután betakarítottuk a muffint és Jiyeon sikeresen megtalálta az égett darabokat is majd jót nevetett rajtam én pedig égtem... megkerestük együtt Zelot és a bandáját. Az a Yongguk eléggé jól néz ki a csapatából és biztosan nem olyan béna, hogy egy 45 kilós lány bele tudja lökni a szökőkútba teljes erőkifejtés nélkül... A hangja pedig hihetetlenül szexi.

~Másnap~

Reggel úgy döntöttem, hogy felhívom a szökőkutas srácot és visszaszolgáltatom neki a pénztárcáját, de csak abba az esetben, ha eljön érte. Mert, hogy én nem fogok neki szaladgálni az is biztos, az se érdekel, hogy ilyen meg olyan híres. Ja és persze Jiyeon ötletéből leszünk olyan gonoszak, hogy az összes tag telefonszámát feltesszük az internetre. Tudom, hogy ez szemétség a szökőkutas incidens után, de vicces. Miután megtettük a telefonszámok kirakását tárcsáztam a srácot aki vagy a hatodik csengésre fel is vette. Végre már...

- Légszíves ezt a számot ne hívd többé, mert ez egy olyan szám, amit nem szabad hívni. De azért szeretlek - mondta Zelo, vagyis azt hiszem ez ő volt.

- Mi van? Minek kéne nekem a te szereteted? Meg ne parancsolgass te nekem! Akkor hívom ezt a számot, amikor csak akarom! - üvöltöttem.

- Várj te nem Baby vagy? - hallottam egy meglepődött hangot.

- Mi? Miket hordasz te itt össze? - értetlenkedtem. Hát ez meg van húzatva.

- Te kivagy?

- Te kivagy? Én azt a srácot keresem, akit tegnap elvileg belelöktem a szökőkútba.

- Véletlenül nem találtad meg a pénztárcám?

- Hát véletlenül a pénztárcád talált meg engem. Szerinted honnan van meg ez a szám és a többi tagé?

- Várj a többi tagé? Te írtad ki?! - emelte fel a hangját.

- Hát nem csak én... - nevettem.

- Akkor még ki?

- Nem mindegy az neked? Nem mondom el. Bajtársat nem adunk ki!

- Mikor hozod vissza?

- Mit?

- Ááá utálom a mit kérdést!

- Mit?

- A pénztárcámat baszd meg.

- Ohh. Hát még te várod el tőlem, hogy oda vigyem? Gyere érte te...

- Oké. Mikor?

- Ááá utálom a mikor kérdést! - mondtam és majdnem elnevettem magam.

- Nekem kell a pénztárcám, mikor mehetek érte?

- Akkor, ha megkérdezed ezt úgy, hogy a mikor szót nem említed és értelmes lesz - nevettem. Vajon megteszi?

- Megmondanád azt az időpontot, ami jó neked és helyet, hogy hova menjek?

- Oké megelégszem ezzel. És hát mostanában és hát hozzám. Mert, hogy én a házból ki nem teszem érted a lábam az is biztos.

- Jó ha most nem mondod el lenyomoztatlak.

- Oké-oké... - mondtam majd elmagyaráztam neki, hogy merre jut el hozzánk és, hogy hányas házban lakunk.

*Daehyun POV*

Épp egy idegen lány háza felé tartok ugyanis Zelo nem volt hajlandó találkozni vele miszerint "Folyton felidegesít, egyszerűen nem bírom a csajt" habár azok után, hogy kitette a számunkat és minden második percben telefonhívásokat fogadunk nekem se valami szimpi... Egy narancssárga házakkal teli lakóparkba értem. Megkerestem az ötös számú házat és becsengettem a 2. lakásba.

- Ki az? - kérdezte egy meglepően aranyos hang. Ez lenne az az idegesítő csaj?

- Öm... Helló. Egy bizonyos Choi Jun Hong pénztárcájáért jöttem egy bizonyos Kim Bomhoz.

- Ő most épp fürdik.

- Attól beengedhetsz nem?

- Persze idegeneket a házba mi? - Ez most szórakozik velem?

- Tudod, sokan mindent megadnának azért, hogy én bekerüljek az otthonukba. Légy szíves engedj be - vettem aranyosra a hangom.

- Jó, de csak mert ilyen cukin kérsz - mondta majd kinyitotta a kaput én pedig bementem. Miközben sétáltam eléggé körbe néztem. Nagyon szép ez a lakópark és ez a ház is. Igényes. Egy szép barna fa ajtó előtt álltam meg. Csengetnem se kellett és már nyitották is az ajtót.

- Szia - köszöntem a meglepően csinos lánynak.

- Kerülj beljebb - tárta szélesebbre az ajtót én pedig besétáltam.

- Cipőt levegyem? - érdeklődtem.

- Aha, vedd le légy szíves - mondta mire levettem. A ház nagyon otthonosan és modern bútorokkal volt berendezve. - Ülj le - mutatott az egyik fotelre én pedig helyet foglaltam. - Kérsz vizet?

- Csak víz van? Nincs véletlenül muffin? Tegnap annyira megkívántam és igazán megennék egyet.

- De pont egy maradt - mondta mire felcsillantak a szemeim. - Szerencséd - nyújtotta át a finomságot.

- Nagyon szépen köszönöm.

Elkezdte eszegetni és mikor a végén jártam dörömbölést hallottam.

- Ez meg mi? - érdeklődtem.

- Hát... - ragadt belé a szó. - Hát... Bezártam Bomot a fürdőszobába - mondta mire a meglepődöttségtől kiköptem a muffinom.

- Hogy mit csináltál? - kérdeztem óriási szemekkel.

- Tegnap ő is bezárt engem és ki kellett ugranom egy szál törcsiben az ablakon... Ráadásul úgy kellett mászkálnom a szomszédok előtt.

Hát ezek nem komplettek...

- Értem. Végül is ez egy mindennapos dolog. Bármikor megtörténhet minden második emberrel - mondtam és csak reméltem, hogy érzi az iróniát. - Nem engeded ki?

- Engedd ki te - mondta majd felálltam és megkerestem a zaj forrását. Kiengedtem volna csak a kulcs nem volt az ajtóban...

- Nincs itt a kulcs! - kiabáltam neki.

- Mivel nálam van - jelentette ki.

- Ide adnád?

- Természetesen nem.

- Akkor most komolyan bent hagyjuk szegényt?

- Ja. Nekem se segítettek tegnap pedig egy és félórát ott poshadtam a vízben... Neki se segíthet senki.

- Na, add szépen ide - mentem vissza a nappaliba majd elkezdtem közeledni felé.

- Te eredetileg nem a pénztárcádért jöttél?

- Az Zelo pénztárcája és attól még megmenthetek egy bajba esett hölgyet - mondtam majd elkezdtem kergetni a lányt, akinek még mindig nem tudom a nevét... Nem nagyon sikerült elkapnom viszont mind a ketten kifáradtunk így az lett belőle, hogy ő idedobta a pénztárcát és a kulcsot is. - Köszönöm.

Miután kiengedtem azt a bizonyos Bomot az idegesen trappolt el mellettem így majdnem fellökött.

- Jiyeon! Te meg mi a francért zártál be engem a fürdőbe mikor én intéztem neked muffint?! - ordibált.

- Visszaadtam neked a tegnapit.

- Ez akkor sem vicces!

- Az sem volt vicces.

- De igen az volt - nevette el magát Bom. - Oh szia - fordult felém mosolyogva. - Hát te meg ki vagy?

- Jung Daehyun vagyok és én jöttem Zelo pénztárcájáért.

- Már arra se képes, hogy maga elvonszolja ide a seggét? - kérdezte karba tett kézzel.

- Hirtelen közbe jött neki valami - védtem a hátsóját. Már vagy 5 perce csak álltunk ott szótlanul és bámultuk hol a falat, hol egymást.

- Te nem szeretnél elmenni? - kérdezte Jiyeon.

- Ja, de - mondtam majd sarkon fordultam és egy "Sziasztok" kíséretében elhagytam a házat.

Minirigó & Adrienn xX