Chapter Fourteen

*Bom POV*

Zeloval elég furcsa volt megjárni egy festék boltot ugyanis szinte minden színnél elmondta azt miért szereti vagy éppenséggel miért nem.

Ott van például a világos kék "Ezt szeretem mert a olyan megnyugtató és szép Szin viszont kicsit unom mert az ég az kék így minden nap látom. Sőt még a vizek is kékek ha úgy vesszük...

Unalmas" a többit nem igazán jegyeztem meg.

A vásárolni kívánt színemet csak úgy jellemezte "Lányos. Egyébként szép csak túl lányos." mivel rózsaszín ezért valószínű, hogy az lányos szín lesz...

Azt is megtudtam, hogy 5 évesen narancssárga szobát akart, 12 évesen kéket 15 évesen pedig zöldet. Különös módon most sötétkék a szobája. A festék megvétele után fájdalmas búcsút vettem Zelotol és haza mentem. Otthon átfestettem a fekete pontot először fehérre majd magentára.

A kényelmes kis székemben ültem épp és bámultam a monitort, ami már-már magába szippantott. Egy sztárokkal foglalkozó oldalt tanulmányoztam, amikor valami akaratom ellenére is kibökte a szemem. Gyorsan megnyitottam és elkezdtem olvasni.

A B.A.P szívek rabságban!

A tavaly év elején debütált B.A.P már most rengeteg női szívet tudhat a magáénak azonban olybá tűnik a népszerű banda két tagjának név szerint Bang YongGuk (23) és Jung DaeHyun (20) mindössze két - eddig teljesen ismeretlen lány - szívére fáj a foga.

Ma reggel látták a banda nagy részét távozni egy fiatal lánnyal egy lakóházból. Nem sokkal később egy szupermarketben kaptuk lencsevégre, ahogy vásárolgatnak. Hogy miből gondoljuk, hogy a lány ellopta a banda leaderének szívét? A szerencsés egyént később egy lakópark előtt tették ki a srácok és YongGukkal hosszas ölelésben bontakozott ki búcsújuk. Feltételezéseink szerint a fiatal lány ellopta a mi csodás rapperünk szívét. - olvastam a cikket. Mi a szar?! Hát ezt nem hiszem el... Engem hétfőn kinyírnak a suliban az biztos... Ami a legrosszabb, hogy a szöveg mellé még képeket is társítottak, ami még jobban megerősíti a tényt - ami nem tény -, hogy én együtt vagyok oppával... Nagy bánatomra tovább olvastam a cikket. Nem kellett volna....

Nem sokkal a banda távozása után, DaeHyun és egy másik lány lépett ki a házból. Ők egy kisebb jelenettel is szolgáltak nekünk miszerint: barátnőjelöltünk elfutott énekesünk elől ám ő utána eredt. Miután elkapta a hőn szeretett nőt elkezdtek tárgyalni a másik pillanatban pedig DaeHyun aranyos puszival lepte meg a lányt mire az teljes zavarba jött. Követtük őket és lám nem hiába, mivel egy cukrászdában kötöttünk ki ahol kívülről nézve nagyon élvezték egymás társaságát és még a másik etetésére is szakítottak időt. Délután eljött a búcsúzás ideje és hős szerelmesünk egy ölelés és arca puszi kíséretében érzéki búcsút vett kedvesétől. Aj-aj valljuk be ez a lány teljesen elcsavarta DaeHyun fejét. - Na ez a tény! Jiyeon és Daehyun együtt vannak. Oké erről tegnap is megbizonyosodtam, amikor rajta kaptam őket azon, hogy együtt randiznak.

- Randiznak… Randiznak... Kimondani is rémisztő - ráztam meg a fejem. Az egészben az a legrosszabb ha nem magamtól tudom meg akkor először az internetről és nem magától Jiyeontol... Ezért még kinyírom csak előtte megölöm Yonggukot.

Vajon, hogy folytatódik a két új szerelmespár kapcsolata? Erre még mi sem tudjuk a választ, de remélhetőleg hamarosan megkapjuk.

Továbbra is olvassatok minket a B.A.P-vel és más híres bandákkal kapcsolatos új, pikáns, friss és napra kész hírekért!

Fejeztem be az olvasást. Még hogy én és Gukkie! Felháborító... És ha ezt a cikket az én aranyos apucikám elolvassa még jobban bele ássa magát az én és Yongguk nem létező kapcsolatába... Idegesen kinyomtam a gépem monitorját majd tárcsáztam Yongguk oppát.

- Te! Most! Ide! - kiabáltam idegesen a telefonba mikor felvette.

- M-mi történt? - halottam ijedt hangját.

- Majd megtudod, ha ide jössz. Nem telefon téma!

- Hm... Rendben. Nemsokára ott vagyok... - mondta és letette a telefont. Én akartam rácsapni... Miután ezt a cselekmény sorozatot elvégeztem rá kellett jönnöm, hogy én fuckin' pizsamában vagyok...

Most vagy fogadom pandás toppban és alsóneműben vagy kerítek valami ruhát, de még ott a pandás köntösöm. Kicsit se nézne hülyének pandás köntösben és pandás mamuszban ráadásul, ha rájönne, hogy a pizsim is pandás... Aztán még az ágyneműm... Ebbe a szobába nem jöhet be! Miért pandás mindenem?! És már a sok kis panda között ott van egy bazi nagy panda az ágyam közepén.

Gukkie nem tudja hova jön. Egész idő alatt azért imádkoztam, hogy apa nehogy észrevegye amint Yongguk beállít. Hát imáim nem találtak meghallgatásra...

Ez már csak azért is frusztráló, mert még ruhát se kerestem magamnak miatta így hát a köntös volt az utolsó megoldás számomra... Most képzeljétek el. Én pandás köntösben és mamuszban térdepelek, mellettem Yongguk előttünk pedig az apám... Egyáltalán nem volt kínos jelenet, ááá dehogy is.

- Szóval... - kezdte az apám. - Fiam, pontosan mik is a szándékaid az én egyetlen lányommal? - fordult Yongguk felé.

- Nekem az égvilágon semmi szándékom sincs - mondta Gukkie zavartan - Ő volt az, aki ide hívott.

- Én most nem a ma estére gondolok, hanem úgy általánosságban. Láttam, ahogy reggel elbúcsúztatok. Megértem én ha szereted a lányom. De legyél tökös és valld be az édesapjának ha már így elkapott a házában este.

- Miért valljak be olyat, ami nem igaz? - értetlenkedett a mellettem lévő egyén.

- Kislányom. Pont egy ilyen szégyenlős fiút kellett találnod? Akkor, ha már fiút hozol ide legalább igazi férfi legyen - nézett rám szúrós szemekkel mire én meg se tudtam szólalni. Ez most komoly?! Aj, istenem ez nagyon gáz... - Fiam hány éves vagy?

- Hát... 23... - mondta Yongguk.

- 23 éves vagy és nem mered nyíltan felvállalni a kapcsolatod a lány apja előtt?! - emelte fel apa a hangját mire hátra hőköltem.

- Kérem uram, legyen már szíves megérteni, hogy mi ketten csak barátok vagyunk és semmi, ismétlem SEMMI több - emelte ki oppa a "semmi" szócskát.

- Apa! Igaza van. Miért nem hiszel nekünk?

- Mert. Látom, amit látok. Engem nem tudtok becsapni. Most viszont menjetek! Yongguk veled még később beszélek! Ja és csak a kanapén vagy a földön aludhatsz! Sehol máshol!

- Apu! Miből gondolod, hogy itt alszik?!

- Máskülönben minek jönne ilyen későn ide?

- Jó ezt inkább hagyjuk… Jó éjt apa! - pusziltam meg majd Gukkiet magam után húzva elvonultam a szobámba.

- Hát ezt nem hiszem el! - dőltem hanyatt az ágyamra. - Olyan kínos volt - ragadtam meg a párnám majd a fejemre nyomtam.

- Mi is volt az ok, hogy ilyen sürgősen ide kellett jönnöm és végig ülni ezt a "beszélgetést"? - ült le mellém.

- Menj oda a géphez és nyomd be a monitort majd olvass! - parancsoltam neki mire ő felállt és leült a székembe. Miközben olvasott oda mentem mellé és leültem a pandás babzsákomra. Miután elolvasta felém fordult és így szolt:

- Már az újságírók is kezdik? - mondta fájdalmas arckifejezéssel.

- Amint látod! Szóval azonnal csinálj valamit!

- Mi a francot tehetnék?! - állt fel majd kitárta a karját.

- Nem tudom, de nem is érdekel! - álltam fel majd csípőre tett kézzel elkezdtem járkálni - Te vagy a leader oldd meg! Szedesd le vagy bánom is én, de tudod nekem holnap még suliba is mennem kell! - másztam az arcába.

- Nem teszek ellene semmit. Ugyanis nem tudok... - mondta szánalmas arccal.

- Oké akkor élvezd ki társaságom, mert hétfőn reggel én meg fogok halni! - ordítottam. - És értesítsd kedves Daehyun barátunkat, hogy ő is töltse el Jiyeonnal az utolsó óráit! - nagyon komolyan nézhettem ki, ahogy egy pandás köntösbe és ugyan ilyen mamuszban ordibáltam és járkálta oda-vissza a szobában, amiben szintén temérdek a pandás kiegészítő, minta és cucc...

- Nem hiszem, hogy Daehyun hagyja, hogy a barátnőd meghaljon. Sőt belőle azt is kinézem, hogy oda megy a sulitokba és elkezdi bizonygatni, hogy ez igaz.

- Akkor, ha jól értem én haljak meg Jiyeont meg úgyis kimenti az idézem - hajoltam a monitorhoz. - "Hős szerelmesünk"!

- Téged biztos megment mondjuk... - gondolkozott el. - Zelo! Ő mostanában úgyis nagyon rád kattant... - pufogott.

- Olyan kis morci vagy most - kezdtem el piszkálni az arcát. - Mi a baj oppa?

- Amikor hívtál... éppen a zuhany alatt voltam. És most... és most mehetek még egyszer.

- Ez most komoly? Na, nem baj bocsánat - ölelgettem mag majd elmentem a szekrényemhez ruhát keresni.

- Te most mit csinálsz? - kérdezte.

- Felöltözök, mert te - mutattam rá - elviszel Jiyeonhoz és megvárod, még leordítom, a cuki kis fejét majd haza hozol. Légy szíves tedd meg ezt a kis szívességet nekem - néztem rá imádnivaló kiskutya szemekkel.

- Van más választásom? - érdeklődött.

- Igen az, hogy itt maradsz és végig hallgatod, ahogy apukám elmeséli, a szerelmi életét majd kifaggat a tiédről - mosolyogtam rá.

- Nem akarom egyiket sem...

- Jó oké akkor itt fogunk ülni - ültettem le törökülésben az ágyra majd szembe ültem vele. Magamhoz vetem az óriás pandám - akinek még mindig nincs neve - majd megtámasztottam vele a fejem és elkezdtem bámulni Gukkiet. - És nézzük egymást, vagyis én, nézlek addig, amíg nem történik valami.

- Kezdesz fárasztó lenni, haza megyek - mondta majd felállt mire én is felugrottam, az ajtó elé futottam majd barikádot álltam az ajtómban.

- Nem! - ráztam a fejem. - Nem engedlek! Addig itt maradsz, ameddig nem viszel el és hozol vissza. Lenne szíved egy törékeny 17 éves lányt ilyenkor egyedül kiengedni a sötét, veszélyes, biztonságtalan, rossz kinti világba? Ahol bármikor kirabolhatnak, vagy ami még rosszabb elvehetik női büszkeségem? - néztem rá óriási szemekkel.

- Ahj...

Még vagy tíz percig kergettem és győzködtem oppát mikor végre belement abba, hogy elvisz Jiyeonhoz.

Gyorsan felöltöztem majd beültünk a kocsiba és már ott is voltunk barátnőmnél. Gukkie tényleg nagyon ellenszenves ha fürdés közben zavarják meg... Vigyáznom kell, hogy máskor ne ilyen hangulatba kapjam el mert így egyáltalán nem mókás vele... Bepötyögtem az ajtó nyitására szánt kódot majd fellifteztem Jiyeonék emeletéhez és elkezdtem hangosan verni az ajtót és kiabálni.

- Jiyeon! Azonnal nyisd ki az ajtót! Hallod?! - egyszer csak nyitódott az ajtó és Dongwoo nagybácsi jelent meg benne. Egyébként használhattam volna a saját kulcsomat is viszont azt sikeresen otthon hagytam…

 Nem törődve jelenlétével berontottam a házba és ő majdnem felesett. Eltrappoltam barátnőm szobájáig majd benyitottam ő pedig aludt... Alszik?! Hát ilyen nincs...

- Most azonnal kelj, fel te nem mondok el semmit a barátnőmnek a szerelmi életedről! - ugrottam rá.

- Egyáltalán nincsen szerelmi életem és menj innen! - lökött le magáról.

- Akkor mivel magyarázod azt, hogy tegnap Daehyunnal randizgattál egy cukrászdában? Igen képzeld rajta kaptalak, de ha nem is teszem este akkor is megtudom, mert a fél internet azzal van tele, hogy TE és Daehyun összejöttetek! - kiabáltam. - Az már mellékes, hogy velem és Yonggukkal is... - tettem halkan a végére.

- Miért hiszi mindenki azt, hogy én összejöttem Daehyunnal? Ő csak össze akar velem jönni, de nem jöttünk össze. Szóval kuss. Hagyjatok, menjetek haza.

- Nálunk jönnek oktalanul. Már apám is teljesen abban a hitben él, hogy én és Gukkie. Komolyan mondom, jobban akarja azt a kapcsolatot, mint én! Viszont okkal jön mindenki azzal, hogy ti együtt vagytok. Puszilkodtok, etetitek egymást, kézen fogva járkáltok, cukin nevetgéltek. Nem értem! Engem teljesen összezavartak! - ültem le durcásan az ágyra karba tett kézzel.

- Ezzel csak az a baj, hogy ez mind az én akaratom ellenére történt. Amikor megpuszilt akkor is csak álltam és meglepődtem, amikor megölelt mindig eltaszítottam magamtól - magyarázta.

- Akkor te egyáltalán az égvilágon semmit nem akarsz tőle? Mert ha ez így van, miért nem mondod meg neki, hogy hagyjon békén? Egyáltalán miért sütizel vele? Ez csak megerősíti Daehyun elméletét miszerint te a barátnője vagy.

- Éhes voltam. Ki nem fogadja el az ingyen sütit? Ha felajánlják, akkor elfogadod nem?

- De... De!... Ohh. Pedig cukik vagytok együtt. Na, de én most megyek Yongguk oppa vár a kocsiban - mosolyogtam - Jó éjt Jiyeon - öleltem meg.

- Végre! Jó éjt - ölelt vissza.

Miután elhagytam a lakásukat lelépcsőztem - ugyanis nem volt ott a lift - majd beszálltam a kocsiba megvitattam Gukkival, hogy hogyan mentek a dolgok majd haza vitt. Gyorsan megöleltem a kocsiba majd kiszálltam.

Otthon nem volt kedvem lezuhanyozni így csak felvettem a pizsim majd nyugovóra tértem. Vagyis tértem volna, ha nem jut eszembe a cikk amit nem osztottam meg Jiyeonnal. Hupsz! Hétfőn reggel nem fogja érteni, hogy miért tépik szét az iskolában. Na sebaj.

Yongguk szerint Daehyun így is - úgyis megvédi, az én barátnőmet szóval nem kell félteni. Meg majd reggel mielőtt elindulna, értesítem a dolgok állásáról vagy még ő észreveszi ugyanis reggel szokása a gépezés... Plusz még van két napom. Viszont én! Ha Zelo tervezi a megmentésem - amit kétlek - tuti, hogy valahogyan elcseszné azt vagy talán épp miatta lenne vége csodás életemnek. Tudtam én, hogy nem fogok sokáig élni, de azért ennél a mennyiségnél többre számítottam... Viszont Gukkie biztosan megment, még ha nem is mondta... Habár eléggé morcos lett a zuhanyzós ügy miatt, de lehet, holnapra elfelejti.

Minirigó & Adrienn xX