Chapter Seventeen

*Bom POV*

Miután Jiyeon felkeltett - amiért igazán hálás vagyok neki - visszaaludtam. Igen emberek én vagyok Kim Bom aki ha felkeltik délután 1 órakor, ha álmos és semmi dolga még örömmel fekszik vissza aludni.

Az órám beállítottam délután 4 órára. Igazság szerint azért alszok én most ilyen, sokáig mert tegnap hajnali 5-ig néztem sorra a filmeket.

Végtére is örülök neki, hogy Jiyeon észrevette, hogy jönnek a minionok a mozikba ugyanis így legalább nem nekem kellett őt elhívnom, hanem neki engem. Ha beállítom a telefont, hogy keltsen fel, pár perccel a csörgése előtt mindig felkelek.

Ez így volt most is tehát 3 óra 56 perckor már felültem az ágyamban, bedugtam a lábam a mamuszomba és elbattyogtam a fürdőszobáig. Ott gyorsan lezuhanyoztam majd megmostam a fogam. A szekrényből elővettem egy virágmintás nadrágot, hozzá egy fehér ujjatlant, amire rávetem egy farmer mellényt. Kimentem a nappaliba ahol nem volt senki.

- Apa! Apuci! - kiabáltam majd elindultam a szobája felé. Benyitottam, de nem volt ott apa csak a nagy kupi. Ki kéne már takarítanom... Na, majd holnap! Végig néztem az összes helyiséget, de apát még nem találtam sehol. Még biztosan dolgozik vagy ilyesmi.

A hűtőből kivettem a vajat, a sonkát, a sajtot és a ketchupot majd elővettem a kenyeret és elkezdtem magamnak csinálni az isteni meleg szendvicseimet. Mikor készen lettek kivettem őket a sütőből és rányomtam a ketchupot.

Úgy döntöttem, hogy a gépem előtt fogom elfogyasztani. Apa úgy sincs itthon és én takarítok, szóval megtehetem.  

A neten felmentem arra az oldalra ahol a cikk volt rólunk, megnyitottam és elkezdtem olvasni a kommenteket. Volt olyan is amiben azt ecsetelték, hogy milyen cuki vagyok Gukkieval, de olyan is volt aki legszívesebben a sírba kívánt volna.

Viszont Daehyunra és Jiyeonra nagy részben jókat írtak. Ez lehet azért van mert Jiyeon nem nagyon ért Daehyunhoz ezért őt még nem igen kell kinyírni. De mit tegyek, ha egyszer muszáj őt ölelgetnem? Mi vagyunk az ölelgetős barátok. Oké ez furán hangzik, nagyon is.

Este 6 előtt 3 perccel csengettek. Tudtam, hogy Jiyeon lesz az így már vettem is a cipőmet és úgy nyitottam ki az ajtót. Azonban mikor ezt megtettem egy nem várt személy is a látókörömbe került.

- T-te mit keresel itt? - mutattam végig Daehyunon.

- Gondoltam elkísérem az én egyetlen mágnesem, hogy ne legyen, addig se egyedül még ide eljön és, hogy több időt legyünk együtt - mosolygott. Talán túlságosan is mosolygott. Nem tetszik ez nekem... Miért mosolyog ennyire? Tervez valami.

- Mit mosolyogsz?! - kérdeztem hangosabban a kelleténél mire ő elkezdte felemelni a kezét, amiben varázslatos módon egy másik kéz volt. Most ez fogja a saját kezét vagy mi a francc?! Aztán elkezdtem jobban megvizsgálni és az a kéz Jiyeoné volt. Mikor ezzel tisztába kerültem az ajtónak ugrottam háttal, de elég rendesen. - Na ne! Ne! Ne! Elvetted tőlem az én egyetlen Jiyeonom? - mutogattam a kezükre.

- Még mindig a tiéd vagyok csak most már félig... - mosolygott kínosan - Fogadd el és békés lesz az életed.

Előre léptem egyet majd megfogtam az egymáshoz tapadt kezüket és Daehyun kezét kicseréltem a sajátomra.

- Most már mehetsz! Nincs, egyedül megnyugodhatsz. Vigyázok rá! Vagyis inkább ő rám, mert én félek, de na... Tünés! - hessegettem Daehyunt. Ha nem vagyok vele kemény tuti, hogy az lesz belőle, hogy ő is jön velünk moziba, már pedig ezt nem hagyhatom.

- Nem is tudom... Nem lenne jobb ha veletek lenne egy erős férfi? - kérdezte mire Jiyeon elkezdett kuncogni.

- Nem! Egyáltalán nem lenne jobb - néztem rá.

- Jó-jó akkor én azt hiszem, most megyek.

- Ne csak hidd! - szóltam rá. Egyébként ne tessék félreérteni. Szeretem én Daehyunt csak most miatta kevesebbet tudok majd az én Jiyeonommal lenni és ez nekem nem jó. Neki meg Jiyeonnak lehet jó, hogy együtt lesznek, de nekem nem. És most kereshetek valakit, aki helyettesíti az én egyetlen barátnőmet.

- Szia Jiyeon - puszilta meg barátnőm arcát mire nekem majd kiestek a szemeim a helyéről. Nekem ezt nem kellett volna látnom...

- Szia matrica - integetett neki Jiyeon.

- Szia Daehyun! - integettem én is majd végre eltűnt. - Azért megkérhettük volna, hogy vigyen el minket a moziba szóval futás utána! - mondtam majd elkezdtem Daehyun után rohanni magam után pedig húztam a barátnőm. - Öm... izé... - kocogtattam meg a vállát mire ő egy elégedett mosollyal felénk fordult. - Nem vinnél el minket a moziig? De csak a moziig! Nem kell velünk bejönni!

- Elviszlek titeket - mosolygott. Beszálltunk az autóba majd elmentünk a plazába. Ott kitett minket Daehyun majd tovább is állt. Csoda, hogy nem tapadt Jiyeon nyakára.

Megvettük a jegyeket azután pedig a rágcsikat és az innivalót. A film nagyon vicces volt. Imádom ezt az animációt, meg a minionokat és az összes szereplőt. Meg a három lány is nagyon aranyos. Jiyeon nagyon boldoggá tett azzal, hogy elhozott engem ide. Ezért egy csomó ideig hálálkodtam neki.

Mire haza értem apa már otthon volt és megint letisztáztuk a kérdést miszerint nem Gukkie Oppával vagy Zeloval voltam. És, hogy semmilyen más fiúval se. Habár azt elmondtam, hogy Daehyunnal töltöttem összesen 23 percet, de ő Jiyeon barátja... barátja... Jiyeonnak pasija van nekem meg még nincs?! Ez elszomorító... Szóval Daehyun... Jiyeonhoz tartozik ezért ne kombináljon.

 Később csoda történt és Zelo hajlandó volt felhívni skypeon... úgyhogy este 8-tól fél 10-ig vele beszéltem aztán pedig felváltotta Yongguk. Igen Yonggukkal is beszéltem. Vele szinte minden este beszélek és megvitatjuk, hogy mi történt a másikkal. Fél 12-re kerültem az ágyba. De legalább rögtön el tudtam aludni.

*Zelo POV*

Már egy ideje aludnom kellett volna, de nem tudtam, ezért körülbelül hajnali egykor kikeltem az ágyamból és átsétáltam Yongguk szobájába.

Ő már régóta nyomta a szunyát, de mivel haladéktalanul beszélnem kellett vele, nem hagyhattam, hogy megtegye. Odasettenkedtem a fekvő emberkéhez, és ráültem a hátára. Ő pedig mintha semmi sem történt volna aludt tovább. Már rázogatni és rázogattam, de arra sem kelt fel. Majd leugrottam róla, és elkezdtem keresni valamit, amivel majd elpáholhatom. Felkapcsoltam a villanyt, hátha arra felkel, és nem kell a gonosz lépésekhez folyamodnom, de mint gondolhattam volna arra sem reagált az égvilágon semmit.

Szóval, a kezembe kaptam egy párnát, és felé álltam, majd egy ördögi mosollyal elkezdtem ütögetni az egész testét. Végre már láttam a jelét annak, hogy megérezte ezt az egészet. Hirtelen felemelte a kezét, én pedig hátrébb álltam.

- Ha még egyszer megütsz... - emelte fel a fejét egy kicsit - halál fia vagy Zelo! Mit akarsz ilyen későn?

- Szeretnék tőled valamit kérdezni.

- És az a valami nem várhatott volna holnap reggelig? - kérdezte nyűgösen.

- Természetesen, nem. Szóval vagy lerendezzük gyorsan, vagy lassan, melyiket választod?

- Vagy - mondta, majd beleborult a párnájába.

- Azt nem szabad! - mondtam, majd ráugrottam, és elkezdtem rángatni ő pedig olyan volt, mint egy zselé, csak volt és lötyögött.

- Akkor mond - nyújtotta el a d betűt.

- Miért nem az o betűt nyújtottad el? - kérdeztem - Na, jó nem teszek fel ilyen hülye kérdéseket. Először is, úgy nem tudok veled beszélni, hogy majdnem megfulladsz közben, szóval légy szíves üljél fel!

- De nem akarok - mondta szomorú hangon.

- Ha így ellenkezel, akkor itt leszünk reggel öt óráig is...

- Hát én ígyis úgyis itt leszek, mert ez az én szobám... Egyébként, hun van Daehyun? - ült fel az ágyon, majd nézett körül - Talán őt kidobtad az ablakon?

- Hogy dobhattam volna ki... Látszik, hogy fáradt vagy. Haza sem jött még.

- Miért? Hol van?

- Honnan tudjam hyung?! - kérdeztem türelmetlenül.

- Na, mond mit szeretnél - mosolygott.

Jó, most már annyira érdekel, hogy mi van közte, és Bom között, hogy felemészt a kíváncsiság. De most erre csak úgy kérdezzek rá? Nem fog neki leesni már így elsőre? Áá, ez olyan bonyolult. Mindegy erőt veszek magamon, és kiadom magamból ezt az érzést.

- Te... biztos...nem...sz-sz-szereted.... - mondtam volna nagy nehezen ki, mire Yongguk közbeszólt.

- Kit? - kérdezte oldalra döntött fejjel.

- Bomot - sóhajtottam.

- Miért, te szereted? - kérdezte.

- Én kérdeztem előbb.

- De te igen?

- MONDOM ÉN KÉRDEZTEM ELŐBB!

- Imádom Bomot - mosolygott.

Ez nem az a válasz volt, amire én vártam! Én teljesen azt hittem, hogy ezt fogja mondani, hogy 'Én iránta nem érzek semmit, a tiéd lehet!' Erre pedig kapom ezt... Ez megfájdította az én kicsi szívemet.

- De azt bizonyítgattad, hogy nem érzel iránta semmit - biggyesztettem le az ajkamat.

- Mit, semmit? Hát ő az én hiper-szuper panda girl-öm!

Áh már becézgeti is? Mondjuk múltkor is hallottam már... De miért?! Miééééérrrrrrrt?

- Szóval szerelmes vagy belé?

- Már te is kezded???? Miért?! - kérdezte miközben elkezdte vakargatni a szemét.

- Akkor ezt vegyem úgy, hogy igen?

- De te biztos nem szereted?

- Számit most ez? - néztem rá összeszűkült szemekkel.

- Igen! Szóval mond ki, ha mondom! - tette fel maga elé az ujját.

- És ha igen?

- Hát akkor elmondom neki - mosolygott.

- Te ezt komolyan megtennéd? - kérdeztem szomorúan.

- Ennyire köcsög azért még nem vagyok. Minek nézel te engem?! Ha?! - kérdezte felháborodottan.

- Nem értem miért, te lettél ilyen mikor te viccelődtél ezzel... - ráztam rosszallóan a fejemet.

- Áh, szóval a pici fiunk szerelmes lett egy panda mániás őrültbe?

- Nem mondanám, hogy beleestem, csak érdeklődöm iránta.

- Az ugyan az - mondta, majd beledőlt az ágyába, - Jó éjt Zelo - majd beszunyált abban a pillanatban.

Mindig is tudtam, hogy jó alvókája van, de hogy ennyire. Miközben mentem kifelé a szobából Daehyun éppen besuhant mellettem.

- Cső! - mondta.

- Csá! - mondtam, majd ő eltűnt a szoba belsejében. Én pedig visszamentem a Youngjae hyunggal közös szobámba, majd belepattantam az ágyamba, és gondolkoztam.

Ha Yongguk hyung tényleg elmondja Bomnak akkor mit fogok tenni? Elé sem merek majd menni, az biztos. De hyung olyan gonosz, hogy lehet ilyennel viccelődni? Sőt miért ő játssza meg magát, ha ő ilyen izé? Ő is olyan, mint Daehyun, csak belőle reggel jön elő ez a hülyeség... Yonggukbol pedig este. Oh, mindkettőt el kell kerülni az adott időszakban. Ez köztudott tény. Majd valahogyan meg kell oldanom, hogy én valljam be hamarabb Bomnak, azt, hogy tetszik nekem. De én még nem csináltam ilyet soooooohaaaaaaaaaaaaaaa.

 Elhatároztam magam majd a fejemre húztam a takarómat, és elaludtam.

Jövőhéttől heti egy részt fogunk feltenni, ami szombaton kerül fel. De szünetekben továbbra is kettőt fogtok kapni, ha ez számít. Mivel még sok részre számíthattok. :) Bővebben itt oldalt olvashattok róla, ha eddig nem tettétek. :) Köszönjük a megértéseteket. :)

Minirigó & Adrienn xX