2013. augusztus 26., hétfő

Chapter Sixteen

*Másnap*
*Jiyeon POV*
Éppen azon voltam, hogy ki kelljek az ágyamból, mert az ébresztőm csodálatos módon felébresztett. Rápillantottam az órámra, és örömmel láttam, hogy még van egy teljes órám az indulásig, mert egy kicsit... kicsit hamarabbra állítottam véletlenül ezt a hülyeséget.
Egy hatalmas erő vételnek köszönhetően kipattantam a fekvőhelyemről, majd nyújtózkodtam egyet és a konyha felé indultam, ahol megpillantottam Dongwoot tevékenykedni.
- Mit csinálsz? - kérdeztem miközben odamentem mellé.
- Rántottát. Esetleg kérsz te is?
- Naná, hogy kérek.. Tegnap alig ettem valamit, ezért lassan kilyukad a gyomrom - húztam oldalra a számat.
- Akkor várj tíz percet. Csinálj addig valami hasznosat - mosolygott.
- Mit értesz te hasznos alatt?
- Hát honnan tudjam, hogy neked mégis mi számit annak.. Tökmindegy, csak ne legyél láb alatt. Na, most menj - erre fogta és megfordított, majd egy kezdőlökést sújtott le rám, és visszatért a reggeli csináláshoz.  
Én pedig besétáltam a fürdőszobába, és elkezdtem bámulni magamat. Rájöttem, hogyha Daehyun meglátná a  reggeli kinézetemet akkor elfutna. Hm, ez egy jó terv az elüldözésére. Na, majd legközelebb, haha. Megnyitottam a csapot, majd megmostam az arcomat, aztán pedig visszabaktattam a szobámba.
Odaléptem a szekrényemhez, és kivettem az iskolai egyenruhámat, mert ha Bom nem is, de én ma átesek a pletykák utáni első napomon. Végül is, nem ölhetnek meg, vagy ilyesmi... ugye?
Mivel a 10 perc bőven eltelt ezért ismét a konyhában kötöttem ki. Leültem az asztalhoz, Dongwoo pedig lerakta elém a kaját, én pedig vígan elkezdtem fogyasztani azt.
- Te nem érzel semmit az iránt a gyerek iránt? - tette fel egyenesen a kérdését - Tudod.. az a Daehyun, na róla beszélek.
- Mi?! - kérdeztem mire majdnem félrenyeltem - Miért érdekel ez téged?
- Természetesen érdekel... Furcsa lenne, ha nem érdekelne, nem?
- Inkább az a fura, hogy le sem akadsz erről a témáról. De! Lehet, hogy érzek iránta valamit, örülsz? - mondtam mire ő csak kikerekedett szemekkel nézett rám. - Ennyire meglepett?
- Hát, mivel eddig tagadtad, ezért igen... 
- Nem tagadtam, akkor tényleg nem éreztem iránta semmit...
- Tudod, én húgomnak tekintelek téged...
- Nem sok választ el attól, hogy az legyek - mosolyogtam - Én az unokahúgod vagyok, ezért na.
- De tényleg-tényleg az igazinak! 
- Akkor ez azt jelentené, hogy anya testvére vagyok, nem pedig gyereke. Na, mindegy most megyek átöltözni, utána pedig elindulok. Köszönöm az ételt! - mondtam, majd felálltam az asztaltól, és berobogtam a szobámba. Magamra húztam a ruhát, majd a táskámat is elkezdtem bepakolni.
Miután ezeket megtettem, gyorsan a vállamra kaptam a tatyómat, majd kibaktattam szépen az előszobába, majd felvettem a cipőmet, majd kinyitottam az ajtót.
- Elmentem! Ne tedd tönkre a házat, amíg nem vagyok itthon. Szia Dongwoo - mondtam, majd kisétáltam, és már ismét a lift előtt álltam. Megnyomtam a gombot, és vártam pár pillanatot, mire kinyílt előttem, én pedig  szépen bebattyogtam.
Mikor leértünk gyorsan elkezdtem szaladni, mert nem sokára megy a buszom, amivel pontosan be tudok érni. Pontosan akkor értem oda, amikor a busz beállt. Egyetlen egy szabad hely volt, én pedig megcéloztam azt, és sikeresen meg is szereztem. 
Mikor a sulihoz értem, egy hatalmas sóhaj hagyta el a számat, majd besétáltam az ajtaján. Ahogyan körülnéztem láttam, hogy a lányok egy kicsit megbámulnak, végül is megértem.
Egy tök átlagos lány, hogyan kerülhetett közel a mindig biztonságiakkal körbevett Daehyunhoz? Vagy valami rajta maradhatott az arcomon. Melyik lehet a valószínűbb? Éppen a tantermünk felé sétáltam, amikor hirtelen egy ismerős arcú lány állt be elém, de úgy igazán fogalmam sem volt, hogy kicsoda is lehet ő. Annyit tudok, hogy nem régen jött az osztályunkba. 
- Te! - mutatott rám, miközben ki akartam kerülni, de nem igazán sikerült ez a tervem - Közted és Daehyun oppa között van valami? - tette fel a kérdését. Nem igazán zavarja, hogy ehhez tulajdonképpen nincsen semmi köze... Mindegy, továbbra is el akartam menni mellette, de nem sikerült, mert elkapta a kezemet.
- Nem, nincs. Örülsz? Most kérlek, engedj bemenni!
- Akkor mi az a cikk, ami megjelent rólatok? - kérdezte kikerekedett szemekkel - És miért voltatok együtt olyan boldogan? 
- Boldogoknak tűntünk? - kuncogtam - Oh, őszintén bevallva tényleg jó volt. Egyébként tényleg nincs közöttünk még semmi más barátságon kívül.
- Még? Ezt hogy értsem? Érzel iránta valamit?
- Amúgy te ki a fene vagy? - kérdeztem oldalra döntött fejjel.
- Miért bújsz ki a kérdésem alól? Egyébként pedig Hyosung vagyok. Hogy-hogy nem tudod, kivagyok? Osztálytársak vagyunk!
- Nem bújok ki a kérdésed alól, de ha már egyszer kérdezgetsz itt engem, akkor az a minimum, hogy megkérdezem a nevedet, nem? 
- Na, akkor most válaszolj! Mi van köztetek?!
- Barátság. De ő szeret engem. Én pedig azt hiszem kedvelem. Elég magyarázat ez számodra? Na, most, hogy ezt tudod, szeretnék végre bejutni szóval, engedelmeddel - mosolyogtam, majd elmentem a ledöbbent ember mellett. Mondjuk egy kicsit ismerős volt ez a lány... Tuti láttam már valahol. Talán azon a fantalálkozón láthattam?
Miután sikeresen bementem, az osztályban sem lehettem nyugodtan természetesen. Miközben leültem a helyemre tekinteteket éreztem a testemen, amik valósággal átszúrták azt. Nem volt a legkellemesebb érzés, de hát ezzel együtt jár ez az egész. De miért bámulnak? Utálom, ha ezt csinálják.
Talán nem kellene Daehyunnal jóba lennem? Talán kerülnöm kellene, de jó a társasága és én szeretek vele lenni. Ha nem lennék vele, akkor nem égetné ki a sok szem az egész testem felszínét. Hm. Idegesítő. 
Már az első órámon ültem, ami matek volt, amit teljesen gyűlölök és rossz is vagyok belőle. Éppen bámultam a falat, amikor megéreztem, hogy a telefonom rezzen a szoknyám zsebében. Megnéztem, hogy mi a fene az vagy esetleg ki, aztán megláttam, hogy a ma már sokat emlegetett szamártól kaptam egy sms-t.
Megnyitottam és láttam, hogy egy képet küldött. Most elemezzük ki. Rajta van egy csíkos kis mellény, amin lila gitározó állatocskák vannak, alatta meg csak egy mintás ing. A szájában egy Fubu-s izé... nyaklánc azt hiszem... amin lehetne az én nevem is, ha már engem szeret annyira, de mindegy. A haja göndör, olyan szexin göndör. A fülében pedig fülbevaló van. Ez a kép róla egyszerűen tökéletes volt.
Tudom, hogy a pár nappal ezelőtt még tagadtam, meg minden, de nem akartam, hogy Daehyunnak és Bomnak igaza legyen ezt illetően. Szóval inkább kitartok amellett, hogy nem érzek iránta semmit. Igazából nagyon is vonzódom hozzá. De nem adhatom meg nekik azt az örömöt, hogy igazuk legyen. Szóval még egy ideig tagadni fogom.

Suli után szépen mentem, hazafelé amikor a mozi mellett mentem el, már éppel elhagytam, amikor pár lépést hátra mentem. Megpillantottam, hogy a Gru 2-t adják most. Muszáj voltam elintézni, hogy Bom megnézhesse ezért fogtam és meg is vettem a jegyeket a mai legkésőbbi időpontra. Aztán pedig előkaptam a telefonomat és tárcsáztam Bom számát.
- Szia Jiyeon. Ez még azt jelenti, hogy még mindig életben vagy, ugye? Vagy talán a rendőrség hív, mert meghaltál?
- Öhm... Neked is szia. Nem haltam meg egyébként. Ma mozizni fogunk szóval készülj fel.
- És mit szeretnél velem megnézetni?
- Gru 2 - mondtam mire elkezdett sikítozni - Ah, szóval jól tettem, hogy megvettem a jegyeket?
- Igen és azt is jól tetted, hogy nem haltál meg. Imádlak.
- Tudom - mosolyogtam - Jössz egyedül és találkozunk a mozinál vagy menjek el érted?
- Hát még szeretnék élni egy darabig szóval, gyere elém biztonság kedvéért.
- Rendben akkor hatra ott leszek nálatok. Szóval készülődj - mondtam, majd megvártam, míg reagál valamit és szépen leraktam a telefont.

Miután ezt a szépséges beszélgetést letudtuk gyorsan felszálltam a buszra és hazamentem. Amikor beértem a lakásunkra láttam, hogy nincs itthon rajtam kívül senki. Ez azért is volt fura, mert Dongwoo egyáltalán nem tud eligazodni ebben a városban. De most nem igazán érdekelt ez a tény. Lehet, hogy csak mélyen szundizik a szobája mélyén. Mindegy.
Fogtam magam és besétáltam a szobámba, és bedőltem az ágyba. Aztán körülbelül 10 perc fekvés után elhatároztam, hogy lezuhanyozom. Besétáltam a fürdőszobába., körülbelül 20 perc után kisétáltam onnan, majd ismét a szobámban kötöttem ki.
Megragadtam valami otthoni cuccot és magamra vettem, mert hát úgy voltam vele, hogy mielőtt indulok, majd felveszek valami normálisat.
Már-már felöltöztem, amikor hirtelen csengettek az ajtón, Mivel rajtam kívül talán.. talán nem volt itthon senki ezért nekem kellett kinyitnom. Szépen odasétáltam majd hirtelen szemben találtam magamat Daehyunnal.
- Szia - mondta, majd átölelt.
- Szia... - mondtam, majd visszaöleltem. Furcsa módon most jól esett az ölelése. - Hogy-hogy itt vagy?
- Hiányoztál, meg jöttem filmezni - mondta majd meglebegtette előttem a DVD-ket és a zacskókat. És ezt nem félreérteni.
- Hát ma én Bommal fogok mozizni, szóval nincs sok időm....
- Nem baj - mondta majd betolt a szobámba.
- Na jó, de akkor gyorsan nézzük meg. Mit lesünk?
- 50 első randi?
- Láttam - mondtam unott fejjel - már annyiszor hogy lassan fújom a történetet kívülről.
- P.S. I love you?
- Azt még.
Szépe lefeküdtünk az ágyamra, majd miközben néztük a filmet arra lettem figyelmes, hogy Daehyun egyre közelebb és közelebb kerül hozzám. Már annyira közel volt, hogy majdnem megölelt, amikor hirtelen kinyílt az ajtó, és ott megjelent Dongwoo.
- Mit csináltok fiatalok? - támaszkodott az ajtónak. - Ugye nem zavarok? - kérdezte majd bevetődött közénk.
- De... Pontosan azt teszed - mondta Daehyun lehangoltan.
- Oké te nem érdekelsz - nyomta el Dongwoo Daehyun fejét.
- Oké, de az én édes kisbarátnőmet érdeklem. És sokkal jobban szeret engem, mint  téged. Ugye Jiyeon? - nyomta le Dongwoo bácsikát majd az arca szokatlanul közel került az enyémhez.
- Talán - mosolyogtam. Majd erre Daehyun magához húzott.
- Látod Dongwoo bácsikám? Én nyertem. Jiyeon engem szeret jobban - nyújtotta ki a nyelvét.
- Egy az nem is vagyok, a bácsikád kettő csak három évvel vagyok nálad idősebb, szóval ne hívj bácsikádnak! - akadt ki Dongwoo.
- A drámákban, amit nézek, ha egy lánynak van barátja, akkor az a bizonyos barát a lánynak az apját apának hivja és mivel a mi esetünkben CSAK egy bácsikát kaptunk ezért a bácsikám leszel és kész.
- Ha most jobban belegondolsz, akkor ebben van valamennyi logika... - reagáltam ezekre mire Daehyun karon ragadta Dongwoot vagy nem is tudom, hogy kitolta a szobából és kulcsra zárta az ajtót. Az ágyra térdelt megfogta a kezeimet és reménnyel teli szemekkel nézett rám. 
- Ez most azt jelenti, hogy leszel a barátnőm?
- Hát... ööö... igen... - mondtam majd a boldogságtól kipirult arcomat a kezembe temettem.

Adrienn & Minirigó xX

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése