Chapter Thirty

*1 év elteltével*

*Daehyun POV*

Az embernek olyan furcsa belegondolnia, hogy milyen gyorsan eltelik egy év... Már csak magától a ténytől is megborzongok, hogy több mint egy éve vagyok együtt Jiyeonnal. Igaz voltak kisebb nagyobb összeröffenéseink, de átvészeltük őket. Nem rég a napokban is volt egy ilyesfajta összeszólalkozásunk Dongwoo miatt… habár ki más miatt most úgy őszintén? Azaz ember kész isten csapása, én mondom! Épp, hogy csak eltávozott köreinkből már jön is vissza… Miért nem hagyja, hogy kiélvezzük a csodálatos hiányát? Miért?! Szóval most mehetünk ki érte a reptérre. Most így egy év után belegondolva majdnem, hogy neki köszönhetjük, hogy együtt vagyunk Jiyeonnal mert ha ő nincs akkor a lányok nem mennek ki a reptérre, Bom nem húzza le Hyung nadrágját és nem lett volna lehetőségem elmenni mágnessel Dongwoo elé. De ez már csak részletkérdés. Akkor se csípjük egymást. De, hogy ő miért nem kedvel engem ez örök rejtély marad, mert én igen is egy édes és szerethető ember vagyok!

- Yongguk szerinted engem lehet nem szeretni? - fordultam felé a tükör elől, ugyanis nagy készülődésekbe vagyok a reptér felé.

- Mindenkinek van egy olyan oldala, amit nem igazán szeretnek az emberek szerintem. De én szeretlek, ha ez megnyugtat - mosolygott.

- Oh, hát köszönöm. Egyébként nekem biztosan túláradóban van a szerethető tulajdonságaim száma. Egyáltalán nem értem, hogy Dongwoo miért akar annyira kiiktatni a képből. Azaz ember gonosz... - mondtam összeszűkített szemekkel.

- Szerintem nem gonosz... Én személy szerint bírom!

- Mert téged nem akar elválasztani senkitől! - akadtam ki kicsit. - Nem értem miért kell nekem ki mennem elé... Ott van Bom! Vagyis most itt van... - javítottam ki magam ugyanis a kis panda mániás új mániája az, hogy nálunk tanyázik bármikor is van Zelonak szabad ideje... - De lehetne ott is.

- Talán azért, mert te vagy a barátja. De ha ennyire zavar téged Dongwoo, akkor miért vagy még Jiyeonnal? Mármint nem igazán hiszem,  hogy vérfertőzést akarnak csinálni... - sóhajtott.

- Mert tiszta szívből szeretem!

- Akkor meg ne hisztizz a 'bácsika' miatt!

- De olyan idegesítő. El se ment, de már itt is van... Mindegy megyek, mert el fogok késni, azt meg nem szeretem.

- Viszlát.

- Kívánj sok sikert...

- Nem.

- Köszönöm! – rivalltam rá majd becsaptam magam mögött az ajtót. Miközben mentem az előszoba felé akaratlanul is megakadt a szemem a Zelo ölében csücsülő Bomon aki épp fagyit evett egy pandás kanálból(?) Jó mégis megmaradt a panda mániája. - Sziasztok! - morogtam majd magamra kaptam a cipőm - Viszlát! - mondtam majd elhagytam a házat. Kissé idegesen bepattantam a kocsiba majd elindultam Jiyeonék felé. Egyáltalán nem siettem sőt, hirtelen nem is érdekelt, hogy kések-e vagy nem, csak ne kelljen találkoznom azzal az emberrel. Egy bő 5 perces késéssel oda is értem a barátnőmék házához. Beírtam az idő közben birtokomba jutott kódot és már mentem is fel az emeletre… Vagyis nem mert rájöttem, hogy van lift is ebben a lépcsőházban ezért gyorsan visszafordultam és megnyomtam a csodálatos kis gombot. Aztán pedig vártam, hogy aranyosan megérkezzen. Mikor felértem a hatodikra kiszálltam és az ajtójuk elé léptem, amin be is kopogtam egy kis hezitálás után. Mikor kinyílt az ajtó és megláttam Jiyeont az első szavam nem más volt mint a:

- Miért?! – a hozzá tartozó tipikus kis kézmozgatással.

- Mert anyáék így akarták - mosolygott.

- De ne akarják így - biggyesztettem le ajkam.

- Menjek akkor egyedül? - kérdezte elkeseredetten. - Ha nem akarsz velem jönni, akkor jó... - lépett ki az ajtón, majd becsukta azt és elindult a folyosón.

- Felhívhatom Bomot! Úgyse csináltak semmi fontosat.

- Nem zavarhatod Bomékat! - mondta egy kicsit mérgesen, majd a lifthez lépett, és megnyomta a gombot.

- Dehogyisnem. Legalább Zelo elkezd egy kis időt saját magával tölteni! Egyébként meg ne hagyj itt - léptem mellé.

- Te nem akarsz velem jönni, akkor miért ne hagyhatnálak itt? - döntötte oldalra a fejét.

- Mert a kocsimig el akarok jutni. És nem veled nem akarok menni. Veled a világ végére is elmennék. Én csak Dongwoo elé nem akarok menni - néztem oldalra.

- Mondom, hogyha nem akarsz jönni akkor ne gyere! Elmegyek majd egyedül, aztán egésznap Dongwooval leszek, és boldogan elmegyünk mindenfelé!

- Ya! Ne fenyegess - mondtam miközben beléptünk a liftbe ugyanis megérkezett.

- Apropó! Szívesebben vagy vele, mint velem? - kérdeztem csalódottan.

- Veled az elmúlt egy évben folyamatosan jártam randira, meg elkísérgettelek titeket a koncertekre is! De őt már nem láttam 1 éve... - mondta szomorúan. - Most miért vagy ilyen?

- Bocsánat - mentem hozzá közelebb és kezeim a derekára helyeztem. - Csak tudod most, hogy visszajön egy csomószor bele fogja ütni az orrát a mi magánéletünkbe és megint közénk furakodik.

- Talán megkomolyodott... - mondta.

- Erre nem látok sok esélyt - ráztam a fejem.

- Én így is szeretem... Nem baj, hogyha olyan maradt.

- Engem nem szeretsz? - mentem kicsit közelebb.

- Ki mondta, hogy nem?

- Senki. De ma még azt se mondtad, hogy igen - húztam félmosolyra a számat.

- Hát elég ha éreztetem nem? Tisztára kedves vagyok, amiért esélyt adtam neked arra, hogy találkozhassunk ezen a szép napon - kuncogott.

- Jujj, de kis trükkös - löktem el magam tőle majd kiszálltam ugyanis megérkeztünk a földszintre.

- De tudod, hogy szeretlek, ugye? - fogta meg a kezemet. xd

- Hát persze, hogy szeretsz - pusziltam szájon majd összekulcsoltam ujjaink és kimentünk a kocsihoz.

- Most meg te nem mondod - mondta szomorúan.

- Legalább megtudod milyen érzés - nyújtottam ki a nyelvem.

- Akkor majd megkérdem Dongwoot, hogy mondja – kacsintott.
- Látod, őt kérni kell. Én magamtól is mondom - mosolyogtam miközben kinyitottam neki az ajtót ő pedig beszállt. Gyorsan megkerültem a kocsit majd én is behuppantam a kényelmes ülésbe.

- Őt sem kell kérni majd meglátod!

- Szinte érzem, hogy meglát karjaiba kap és elmondja mennyire szeret és hiányoztál neki. Csak, hogy én ezt nem fogom hagyni!

- Mivel te nem tetted meg, ő megteheti.

- Nem teheti meg, mert te az én barátnőm vagy és punktum!

- De neki meg az unokahúga vagyok - mondta.

- Épp ezért nem kell félreérthető szituációba kerülnötök!

- Ez miért az?

- Mert csak a szerelmespárok teszik ezt!

- Hagyjuk ezt a témát inkább, jó? Beszéljünk valami aranyosabb dologról.

- Mi miért nem tudunk olyan aranyosan együtt lenni és fagyit enni aranyos pandás kanálból, mint ZeBom?

- Mert én nem vagyok olyan, mint Bom. Ő teljesen máshogy látja a kapcsolatokat, mint én.

- Miért te, hogy látod? - fordultam egy pillanatra felé majd az útra ugyanis egy ideje már vezettem.

- Én nem szeretem ezeket a cuki dolgokat, mint ezek a 'Daehyun oppa' - az utolsó két szónál mutogatta a kezével az idézőjelet - én csak simán 'Daehyunt' mondok ha meglátlak. Érted?

- Értem. Pedig nagyon aranyos lennél, ahogy azt mondod "Szeretlek Daehyun Oppa!" és megcsókolsz - ábrándoztam.

- Az oppa nélkül megtörténhet - mosolygott.

- Pedig olyan boldog lennék ha egyszer is hallhatnám a szádból, hogy Daehyun oppa.

- Az előbb mondtam.

- Ya! Az nem ér! - háborodtam fel.

- Sajnálom, de egy hamar nem fogod - mondta majd kinézett az ablakon. Az út további részében néha-néha elejtettünk egy-egy szavacskát, de ezeken kívül nem igen beszélgettünk. Én próbáltam felkészülni a Jiyeon bácsikájával való találkozásra Jiyeon meg nem tudom mit csinált fejben. Mikor a reptérre értünk kerestem egy parkolót majd sikeresen be is álltam. Kiszálltunk a kocsiból és elindultunk oda ahova az Amerikából érkezett utasok megérkeznek. Miután odaértünk Jiyeon leült én pedig helyet foglaltam jó szorosan mellette.

- Na gyere! – mondtam majd megpaskoltam a lábam. Ó régi szép idők.

- Egy kis nosztalgiaaa - mosolygott, majd felpattant mellőlem, és beleült az ölembe.

- Furcsa belegondolni, hogy már több mint egy év eltelt azóta, hogy először ültél az ölembe nem?

- Drága egyetlen Daehyun, te miért gondolkodsz ilyeneken?

- Mert olyan hihetetlen, hogy mennyi dolog, JÓ dolog történt ez alatt a kis idő alatt.
- Egy év azért nem kis idő. És velem is sok jó dolog történt - mondta, majd megölelt.
- Annyira jó, hogy itt vagy nekem - öleltem kicsit szorosabban.

- Tudom... De egyébként remélem nem találnak meg minket a fotósok itt is...

- Nyugi - mondtam majd egy rövid csókot leheltem volna telt ajkaira ha valaki nem szól közbe. Mint mindig most is remek időzítés.

- Na helló fiatalok!

- Dongwoo! - rántottam felé a fejem majd egy "csodás mosolyt küldtem felé.

- Dongwooooooooooooooooooooooooooooooooooooooo - ugrott ki az ölemből Jiyeon, majd Dongwoo karjaiba ugrott. - Hiányoztááál!

- Úgy-úgy, mintha én itt se lennék – tettem védekezően magam elé kezeim.

- Bocsáss meg nekünk, hogy kiélvezzük a pillanatot - nézett rám Jiyeon, majd utána megölelte megint, utána pedig ellépett tőle. - Milyen volt az utad?

- Elég jó. Csak kissé unalmas volt egyedül utazni - húzta el a száját.

- Megvan! - pattantam fel és mintha csak megjelent volna felettem a világító villanykörte. Karon ragadtam Jiyeont majd elhúztam egy kicsit odébb, hogy kettesben legyünk. Persze Dongwoo követett minket ezért arrébb mentünk, de akkor megint... ezt játszottuk vagy két percig, aztán végre lekopott.

- Mi az? - kérdezte meglepetten

- Szereznünk kell Dongwoonak egy nőt, akivel leélheti silány kis életét - vigyorogtam és dagadt a mellem a büszkeségtől, hogy egy ilyen jó ötletem támadt.

- Nem kell.

- De kell!

- Ő az enyém! Nem kell neki barátnő!

- De kell! Neki is jobb lenne. Volt egyáltalán valaha is barátnője? Meg nem jobb lenne neki is ha lenne egy nő akivel romantikus pillanatokat élhet meg? Megismerheti a várost, elmehet moziba és vacsorázni.

- Volt, csak nem igazán volt happy end... Mindegy! Hagyd ezt az ötletet inkább...

- Még ha nem is segítesz én, akkor is megszerzem neki élete nőjét! Én leszek kupidó! És fenéken találom egy csinos kis nyíllal.

- Ha megteszed, akkor én és te nem leszünk többé!

- Te és én már most se vagyunk. Kérlek szépen itt már csak MI van.

- Akkor a MI nem lesz!

- Oké akkor ezt még eldöntöm - mondtam és visszasétáltam Dongwoohoz.

- Menjünk mondtam majd elvettem Dongwootól a bőröndöt és magam után húztam.

- Tudom vinni én is! - mondta mérgesen.

- Így legyen kedves az ember! - mondtam majd elengedtem a húzóját így a bőrönd a földön csattant.

- Nem tudom, hogy neked mi bajod van velem, de igazán befejezhetnéd már... Attól, hogy Jiyeon szeret téged, attól nem kellene úgy viselkedned, mintha csak a tiéd lenne... - mondta, majd leguggolt és felemelte a földről, aztán elindult.

- Neked van velem bajod - pufogtam.

- Nekem az égvilágon nincs veled semmi bajom.

- Aha, ezt meséld be annak, aki elhiszi! Mindig megpróbálsz tenni valamit amivel úgymond közénk állsz...

- Nekem nincs kedvem veled beszélgetni. Köszönöm, hogy kijöttetek elém, de inkább eltévedek, minthogy mindig veled kelljen összetűzésbe kerülnöm... Mond meg Jiyeonnak, hogy majd otthon találkozunk - mondta, majd szépen lassan eltűnt.
- Nem hagyhatsz itt! Én hagylak itt titeket - mondtam majd én is elviharoztam. Idegesen beszálltam a kocsiba majd haza vezettem. Minél hamarabb haza akartam érni így kissé átléptem a sebesség határt. Otthon idegesen és hangosan csaptam be magam mögött a bejárati ajtót. Lerúgtam a cipőm és arra érkeztem, ahogy Zelo és Bom átköltöztek a kanapéra és ott enyelegnek. A hangos ajtó csapódásra ők összerezzentek és felém kapták tekintetük.

- Császtok… - morogtam ismét.

- Mi a bajod hyung? - kérdezte Zelo.

- Az, hogy én akármit csinálok az szar! Most is csak segíteni akartam azzal, hogy viszem azt a retkes bőröndöt, de nem! Még akkor is én vagyok a szemét! - keltem ki kicsit magamból.

- Úgy érzem ebből még baj lesz... - mondta Zelo, majd Bom is erősen rám kezdett koncentrálni.

- Jiyeon hol van? - kérdezte az egyetlen női egyén köztünk.

- Legutóbb a reptéren láttam - vontam vállat, afféle jelzésként, hogy már fogalmam sincs róla.

- Ennyire azért ne érdekeljen, hogy a szerelmed, aki iránt állításaid szerint akármit megtennél, talán éppen más fiúk kezei között van... - mászott be Yongguk a képbe.

- Az a másik fiú egész véletlenül Dongwoo akit biztosan gőzerővel keres a reptéren...

- Hát nem igazán hiszem ezt... Tudod Jiyeon széplány. Most pedig már egy kicsit ismert is... Kitudja, hogy ki akar rámozdulni időközben - mondta ismét.

- Jiyeon nem szép hanem gyönyörű! - javítottam ki. – Ö... izé... Azt hiszem, most visszamegyek a reptérre... - vettem fel egy kínos mosoly kíséretében a cipőm majd kiszaladtam és bepattantam a kocsiba. Ez is Yongguk hyung miatt van...

*Jiyeon POV*

Miután Daehyun elment mellőlem, rájöttem, hogy én bizony mindjárt idepisilek, ezért szépen elmentem a közeli illemhelyre. Mondjuk az a 'közel' a repülőtér stadionjának másik felében volt. Istenem, ha már valahova raknak egy wc-t akkor az legyen már ténylegesen elérhető helyen minden irányból. Szóval megindultam gondoltam úgyis leülnek mindketten és megvárnak. Körülbelül tízpercembe került, mire bekerültem, mert volt ott egy pár ember előttem. Aztán mire beértem a helyiségbe és elvégeztem a dolgomat újabb 5 percemet vette el. Hál istennek kijutottam élve, mondjuk egy kicsit összenyomtak, meg ilyesmi, de KIKERÜLTEM!

Amikor visszaértem furcsállva láttam, hogy Daehyun és Dongwoo eltűnt... Össze-vissza nézegettem, sőt mentem körbe-körbe, mint egy őrült, és nem láttam őket. Aztán éppen menni akartam fogni magamnak egy taxit, amikor hirtelen egy kéz hátrarántott. Megkönnyebbültem, hogy talán mégsem veszítettem el őket, de amikor hátranéztem, akkor észrevételeztem, hogy ez pár velem egykorú, vagy nálam fiatalabb lány.

- Mit szeretnétek? - döntöttem oldalra a fejemet.

- Ha békén hagynád Daehyun Oppát.

- Tudod mi tényleg azt hittük, hogy Oppa előbb-utóbb rájön, hogy te csak a hírnevére és a pénzre hajtasz...

- De mivel Oppa még mindig veled van úgy látszik nekünk kell közbeavatkoznunk és mivel most egyedül vagy ez egy tökéletes pillanat.

Annyian beszéltek itt nekem egyszerre olyan sokat, és olyan hülyeségeket, hogy csak néztem rájuk, mint aki most látta meztelenül a nyolcvan éves nagyiját...

 Miért akartok 'beleavatkozni' más kapcsolatába? Miért baj nektek az, hogy mi boldogok vagyunk?!- Most még talán. De ha Daehyun rájön, hogy te csak kihasználod már koránt sem lesz annyira boldog.

- Jobb most szembesíteni az igazsággal, mint később.

Ők elvileg rajongók nem? Egy rajongónak el kell fogadnia, hogyha annak a személynek, akit tiszta szívből szeretnek, van barátnője... Nem? Mondjuk, lehet, hogy én sem tudnám...

- Istenem... Egyáltalán nem használom ki Daehyunt! Tudjátok, hogy ő volt azaz ember, aki rám akaszkodott a kezdetektől, és nem pedig fordítva. De igen, én csak a 'pénze és a hírneve miatt' szeretem - csóváltam a fejemet idegesen. El akartam innen menni, egyáltalán nem volt erre időm. Miért is álltam le itt? Miért nem pattantam még be eddig a leghamarabbi taxiba? Siralmas egy helyzet.

- Biztos az volt a terved, hogy először közömbösnek mutatod magad, hogy cseppet se sejtse a hátsó szándékaid!

- Biztosan... Miért pocsékolnám az időmet egy olyan ember mellett, akit nem is szeretek? Most el kellene mondanom, hogy miket szoktunk mi kettesben csinálni? Ha nem szeretném, akkor nem csókolnám meg, nem ölelném meg... és nem öntene el a melegség, amikor vele vagyok...

- A pénze miatt... Plusz rengeteg ember van együtt csak a testiség miatt. Szerelem nélkül is lehet élvezni a csókokat vagy épp a szexet...

- Akkor szexelj egy csövessel, meg csókold azt is... Élveznéd? Ne idegesítsetek fel ennél jobban...

- Azért van különbség. Daehyun Oppa egy szex isten, de egy csöves... az egy csöves, na. Gondolom te is inkább fekszel össze Oppával vagy más tagokkal a bandából, mint egy csövessel...

- Ki tudja, lehet magatok közt Bommal cserélgetitek éjszakánként a tagokat! - kiabált az egyik.

- Ya! - hallottam meg egy felettébb ismerős hangot majd arra kaptam a fejem és Daehyunt pillantottam meg.

- Hát te mit keresel itt? - kérdeztem. -  Nem ez a legfontosabb most... Ami a fontos az, hogy te ITTHAGYTÁL?!

- Igen. De mentségemre szóljon, hogy Dongwoo is! Egyébként meg az fontosabb, hogy ők - nézett szigorúan a lány csapatra. - Hogy beszélnek veled - rántott magához a karomnál fogva.

- Soha sem találkoztam még ilyen fajta 'fan'-jaitokkal. Kicsit csalódás... De nekem is ugyan úgy szeretnem kell a őket azt hiszem...

- Tudod édesem az ilyeneket nem lehet fanoknak nevezni szóval nyugodtan érezhetsz ellenük ellenszenvet

- Tudtad, hogy én csak a pénzed és a hírneved miatt szeretlek? De ez természetesen nincs így! Hiszen tudod, hogy mennyire szeretlek téged... Ugye tisztában vagy vele, Daehyun Oppa?! - amikor kimondtam ezt a szót még a hideg is végig futott a hátamon, de tudtam, hogyha ezt kimondom, Daehyun tudni fogja, hogy haladás van!

- Én is nagyon szeretlek Jiyeon - mondta majd tökéletes ajkait az enyémre tapasztotta. - Meg tudnám szokni ezt abból a csodás kis szádból - mosolygott, majd a csoport felé fordult. - Apropó, mivel Jiyeon annyira szereti a pénzem ezért most elmegyünk vásárolni. Megvesszük Yongguknak az újból ott hagyott nadrágját... és meglepjük magunkat is valamivel. A soha viszont nem látásra - intett majd elkezdett húzni a kocsi felé.

- Olyan aranyos vagy - húztam magamhoz. - Ha tovább csinálták volna ezt azt hiszem sírtam volna. Egyébként azt mondták nekem, hogy te 'szex isten' vagy. Ők ezt honnan tudják?

- Kicsim csak rám kell nézni - mutatott végig magán elégedett vigyorral.

- Komolyan leéltem egy évet veled úgy, hogy észre sem vettem, hogy ilyen egoista oldalad is van? Tudtam, hogy van egy ilyen, de hogy ilyen nagy... - sóhajtottam, majd kinyitotta nekem az ajtót én pedig beültem, majd ő is megtette ugyan ezt.

- Biztos észrevetted, csak annyira oda vagy értem, hogy egy idő után mindig kimegy a fejedből és a sok jó tulajdonságom mellett ezt elfelejted - vont vállat.

- Most akkor komolyan elmegyünk Yongguknak a nadrágért? - sóhajtottam. - Egyébként nem érdekel, hogy milyen rossz tulajdonságaid vannak, hisz én azokat is szeretem!

- Igen, komolyan. Idő közben hívott fel, hogy igazán elmehetnék neki egy nadrágért, mert megint nem volt nála pénz... Azt mondta majd elküldi róla a képet. A szeretetedre kitérve, nyugodj meg ez oda-vissza megy - kulcsolta össze ujjainkat és úgy vezetett tovább.

Miután szépen odaértünk az áruházban ahol Yongguk állandóan nadrágot vesz vagyis inkább vetet magának szépen kikerestük a kép alapján a csodálatos ruhadarabot.

- Szerintem vegyünk neked valami szexi fehérneműt.

- Miért kellene nekem új? Nem régen vettünk Bommal - mondtam.

- De valami szexire gondoltam. Olyan nagyon szexire. Már ha érted mire gondolok - húzogatta perverzen a szemöldökét.

- Ajjj - sóhajtottam. - De ezt muszáj veled megtennem? - hagyta el a számat egy sóhaj ismét. Teljesen értettem mire célzott...

- Kivel mással? Tudod olyan kell ami tetszik neked is és nekem is. Igaz úgyis csak pár pillanatig lesz rajtad, de ez már mellékes.

- De hát... Nem teljesen mindegy, hogy milyen, ha állításaid szerint hamar eltűnik?

- Nem... Tudod meg kell adni ezeknek a dolgoknak a módját. Engedd már meg, hogyha veszek neked fehérneműt akkor az szexi legyen tök mindegy meddig van rajtad!

- Jól van már, jól van. - mondtam. - Vehetsz nekem egyet.. - mosolyogtam.

Ezután Daehyun arcára kiült a nagy öröm, és megfogta a kezemet, majd maga után kezdett húzni. Természetesen most sem maradhatott le róla a maszk meg a napszemüveg, de most már rajtam is volt az utóbbi, mondjuk eddig is rajtunk volt, csak most említem meg. Az útját valószínűleg egy fehérnemű boltig vehette, én pedig muszáj voltam követni őt. A sejtéseim igazak voltak. Amikor beértünk leültetett egy székre, majd hozott pár fehérnemű szettet.

- Állj fel! - fogta meg a kezemet, majd felhúzott és megölelt, de nem csinált semmi azon kívül. Ezután szépen hozzám mért egy piros fehérnemű szettet  - Áh... ez nem elég szexi.

Ezután fogta és még egyszer elment, és párperc múlva visszajött ismét. Ismét előttem kezdte el lengetni azt a bizonyos cuccot.

- Tökéletes! De rajtad sokkal jobb lesz! - nyomott egy puszit arcomra, majd szépen odaszáguldott a pénztárhoz. - Ezt kérnénk! - rakta le, majd én szépen kislattyogtam a boltból mintha nem is vele lettem volna. Nem igazán szeretek ilyen dolgokat venni, hogy őszinte legyek... Olyan kínos.

- Most meg miért hagytál ott? - kérdezte lebiggyesztett ajkakkal.

- Azért, mert olyan kínos volt odabent, hogy muszáj voltam kijönni.

- Akkor magadnak, hogy veszel fehérneműt?

- Az más, mint amikor a barátoddal teszed!

- Mindegy inkább menjünk haza és vedd fel - mondta egy huncut mosoly kíséretében

 - Nem fogom felvenni még - nyújtottam ki a nyelvemet.

- De miért?

- Mert nincs itt az ideje.

- Pedig szerintem simán itt lehetne...

- Hagyjuk már ezt a témát, jó?

- Egyszer úgyis ki kell rá térni.

Nem igaz, hogy ez az ember ennyire izé... Igaz, hogy együtt vagyunk már egy éve, de már többször eljutottunk volna majdnem oda, csak mindig közbejött valami. Mindegy ez nem ideillő téma. Ezután nem igazán beszélgettünk lényeges dolgokról. Hazavitt engem, elköszöntünk egymástól meg minden egyéb, majd mérgesen felmentem a lakásunk ajtajához, szépen beírtam a kódot, majd amit kaptam ledobtam a szobámba. Ezután mérges léptekkel bemásztam a konyhába, ahol meglepően ott voltak a szüleim is.

- Hazaértem! - jelentettem be az egyébként egyértelmű dolgot. - Dongwoo ideért már?

- Igen, bent van a szobájában - mondta anya.
- Ahh... Köszönöm - mondtam nekik, majd el is tűntem. Meg indultam a helyiség felé, majd amikor benyitottam láttam a békésen szundikáló bácsikámat. Nem volt szívem őt felkelteni, olyan aranyosan hatott ott. Látszott, hogy csak bezuhant az ágyba, mivel nem volt betakarózva ráadásul nem is a párnán volt a feje. Szegénykémnek ha felkel nagyon fog fájni a nyaka. Szóval gondoltam, hogy betakargatom, és a másik dolgot is elintézem. Szépen lehúztam a redőnyeit is, majd átsétáltam a szobámba. A csodálatos ajándékomat, amit a barátomtól kaptam szépen eldugtam és reménykedtem abban, hogy Dongwoo bácsikám nem fogja a szokásos kutakodását végezni a szobámban.

Minirigó & Adrienn Xx