*Zelo POV*
Éppen az ágyamon feküdtem, amikor elkezdtem gondolkodni azon, hogy az esküvő óta Bom és én alig találkoztunk. Nem tudom, hogy miért, de valahogy Jiyeon mindig mindenhol ott volt, viszont az általam szeretett lány meg SEHOL. Mondjuk volt amikor Daehyun hyung azért hisztizett, mert Jiyeon lekoptatta szerinte hülye kifogásokkal. Hyungnak az lehet az egyik megnyugvása, hogy Dongwoo hirtelen eldöntötte, hogy visszamegy Amerikába az egyetemre. Egyébként én bírom... olyan hülye, és vannak olyan poénjai, amin nem lehet nevetni, de vicces attól még.
- Mostanában nem láttam YonBomot együtt - elmélkedett, ezzel kirántva engem a saját kis gondolatmenetemből.
- Az nem is real! - mondtam felháborodva. - Jobb is, hogy nem láttad őket együtt!
- Pedig a YonBom igazán aranyos. Nagyon sokan szeretik őket. Sokszor olvasom, hogy szerették őket együtt látni, meg hogy remélik, hogy sokáig együtt lesznek. Pedig igazából nincsenek is, de ők azt hiszik.
- Még jó, hogy nincsenek együtt!!!! - mondtam mérgesen. - Nem szabad... Bom Yongguk számára tiltott gyümi! - erre én meghallottam, Yongguk hyung beszél a telefonba valami olyasmit, hogy 'persze Bom, mikor meg hol találkozzunk?' Ezek után én csodálatosan kinéztem az ajtón.
- Csinálj már valamit! Láthatóan össze akarsz jönni Bommal, de mióta eljöttünk az esküvőről még kisujjadat sem mozdítod!
- És az neked most miért baj?! - fordultam vissza.
- Azért mert fáj látni, ahogy a mi kis aranyos maknaenk itt szenved már legalább egy hónapja!
- Mond el, hogy mit tegyek és esküszöm, megteszem...
- Először is akadályozd meg, hogy Yongguk találkozzon vele előbb. Másodszor hívd el randira.
- Jeeeeee - reagáltam ennyit, majd szépen bepattantam Yongguk hyung elé.
- Miiii van?! Nem látod, hogy most nem érek rá.
- Vegyél nekem koktél paradicsomot!
- Tudsz te venni magadnak is, nem?
- Nem! Én azt akarom, hogy te válaszd ki nekem azt, hogy melyiket egyem.
- Te most be vagy szívva? - döntötte oldalra a fejét.
- Nem... Tényleg nem szeretnék tőled semmi mást... Csak ezt! - ragadtam meg a karját. - Na... hyung! Hyung légy szíves! - néztem rá kiskutya szemekkel.
- Jó... De akkor hívd fel Bomot, hogy most én nem vagyok elérhető a találkára... - sóhajtott, majd felvette a cipőjét, és kiment az ajtón.
- Jól megakadályoztam? - néztem Youngjae hyungra.
- Nem pont így képzeltem el, de ez is megteszi.
- Na most elfoglalt leszek! - mondtam, majd befutottam a szobába ahol felkaptam a telefonomat, onnan pedig a fürdőbe vezetett az utam. Szépen leültem a kád szélére, majd kikerestem Bom számát és tárcsáztam. Párszor kicsöngött, majd végre felvette.
- Zelo? - szólt bele a telefonba cukin Bom. Olyan félénk volt mégis olyan... édes.
- Igen én vagyok. - uh micsoda géniusz... de ezt is szeretem benne - Yongguk hyung nem tud veled találkozni ma.
- Oh. Ezek szerint tényleg apás napot kell tartanom. Nem baj úgyis régen voltam az én kis cuki apucimmal. Köszi, hogy szóltál.
- Vá-várjál! Mi lenne, ha ketten mennénk el valahova?
- K-ketten?
- Igen... Csak én és te... Ketten! - vártam, vártam, vártam, vártam szüntelenül VÁRTAM!
- Mikor?
- Két óra múlva?
- Hát nekem jó... - mondta. Olyan kis édesen beszélt most. Valahogy a szokásosnál is jobban tetszett az a hangnem, amivel végig mondta ezeket a szavakat.
- Akkor majd elmegyek eléd!
- V-várlak - mondta.
- Sziaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaa! - mondtam, majd leraktam a telefont.
Ezután szépen kiugrándoztam a fürdőből, majd amikor megpillantottam Daehyun hyungot a folyóson járkálni örömömben fogtam felkaptam, és megpörgettem, aztán pedig mentem tovább. Aztán pedig bementem a szobánkba, aztán pedig rájöttem, hogy tök fölöslegesen jöttem be ide, ugyan is még lekellene zuhanyoznom mielőtt odamegyek. Még sem mehetek az első randimra büdösen... Szóval gyorsan visszaszaladtam, majd elkezdtem engedni a vizet, közben pedig leöltöztem. Aztán beszálltam a kádba, majd megmostam magam, és a nem rég megemlített szokásaimat nem tudtam elvégezni, de mindegy. Körülbelül 20 percig fürödhettem, majd kiszálltam, megtörölköztem, majd magamra tekertem a darabot, és a tükör elé léptem. Ezután rájöttem, hogy még bekellene állítani a hajamat, csak fogalmam sincs, hogy milyenre... Mindegy... Megoldom.
Miután valamit alkottam a hajammal az ismét beletelt 20 percbe, majd ezután kb 2 perc alatt megmostam a fogaimat.
Aztán ezek után boldogan besétáltam a közös zugunkba, majd szépen elővettem a ruhadarabjaimat, és utána felvettem őket. Ezután megint megfogtam a telefonomat és a fülhallgatómat, majd a maszkomat is. Nem sokkal utána az előszobába léptem, majd felkaptam magamra az egyik cipőmet, és a kocsi felé indultam. Közben intéztem egy újabb telefonhívást, amiben azt kértem, hogy egy sofőr jöjjön, és vigyen el Bomhoz. Miután leértem a parkolóba, csak be kellett szállnom a kocsiba, és indulhattunk is. Egy kicsit (nagyon) izgultam. Nem akarom elcseszni a leges legelső randinkat. Remélem levágta, hogy ez az, és nem csak egyszerű találka. Ezután megcsörrent az csodálatos telefonom. Megnéztem, hogy ki az és a kijelzőn Jiyeon neve jelent meg.
- Hallottam, hogy mész randizni Bommal. Tudod, hogy hova vidd? - tért rögtön a tárgyra.
- Most, hogy így mondod... Elhívtam de fogalmam sincs, hogy mit kellene csinálnunk - sóhajtottam. - Tudnál adni valami tanácsot? Elvégre te vagy a legjobb barátnője.
- Hát én ezért is hívtalak fel. Féltem, hogyha nem teszem, akkor csak odafagysz elé, és azt sem tudod majd, hogy mit mondj meg ilyesmi. De ez persze fordítva is így lenne, na mindegy - nevetett. Valahogy most igaza volt... Legalább gondol arra, hogy ne égessem be magamat annyira. Bár lehet, hogy ettől függetlenül meg fogom tenni, de ez már lényegtelen.
- Szóval? Hova kellene vinnem? - kérdeztem.
- Hát elvihetnéd a Banpo hídhoz. Halála előtt feltétlenül el szeretne oda menni azzal, akit szeret. Ezért, ha holnap véletlenül beleesik egy lyukba és éhen hal, akkor te ma ezt megakadályozhatod, mármint érted...
- De oda nem ilyenkor kell menni.
- Ki mondta, hogy most vidd?
- Mondj valami olyan programot, amit csinálhatunk előtte! - mondtam kérlelve. - Miért csak egy dologgal segítesz? Segíts többel!
- Most ennyire nem vagy kreatív?
- Ugye tudod, hogy nekem ez lesz az első randim?!
- Képzeld el, hogy a csodálatos logikámmal rájöttem.... Az első szerelmed Bom, az első, akit megcsókoltál Bom, az első, akinek bevallottad, hogy szereted az Bom. Mindent Bommal kell először csinálnod!
- Mindent?! - kérdeztem szokatlanul vékony hangon.
- Igen... MINDENT! - nevetett ördögien.
- Akkor neked pedig Daehyun hyunggal!
- .... - adott ki fura hangokat. - Egyébként miért nem viszed el fagyizni?
- Milyen ízű fagyit szeret?
- Citrom meg a piros gyümölcsöseket - mondta. - Ezzel most már elégedett leszel?
- Igen. Köszönöm Jiyeon noona!
- Na, ezt ne merd kimondani még egyszer! Nem igazán szeretem ezeket a megnevezéseket. Ezért nem is hívok senkit oppának... Valahogy olyan távol áll tőlem.
- Ah... És ezt miért nem mondod el Daehyunnak?
- Azért, mert akkor tuti meg akarná velem szerettetni ezeket. Én pedig nem akarnám, és veszekednénk. Én pedig nem szeretek vele veszekedni.
- Értem, értem. Na, most viszont már ideértem szóval most lerakom - mondtam.
- Sok sikert - mondta, majd lerakta a telefont. Mit nem értesz azon, hogy 'LERAKOM?!' Ordibáltam a telefonba, talán jobb is, hogy nem hallotta, mert talán én halnék meg idő előtt...
Ezután szépen kiszálltam a kocsiból, aztán egy jó nagyot sóhajtottam, majd elindultam Bom lakóháza felé. Pár percen keresztül mehettem csiga tempóban, majd a telefonomon meglestem az időt, és láttam, hogy már csak pár percem van odaérni, szóval elkezdtem futni. Oh, öregem miért nincs itt a gördeszkám? Micsoda nagy pech... Amikor viszont már odaértem ismét egy hatalmas sóhaj hagyta el a számat, majd megnyomtam a csengőt. Nem sokkal ezután megjelent Bom az apukájával karöltve. Szépen behívtak a házba, majd le kellett térdelnem szépen az apukájával szemben, aki egy 10 perces monológot tartott arról, hogy mit tesz velem, ha lesz valami Bommal... Meg, hogy vigyázzak az egyetlen virágszálára stb. Nem is mertem inkább megszólalni.... Ezután végre már elindulhattunk. Kinyitottam Bomnak az ajtót, majd ő beszállt a járműbe, és el is indultunk az első állomás felé.
*Bom POV*
Nagyon azon voltam, hogy egy hónap után végre találkozhassak Oppával. Igen egy hónapig úgymond likvidáltam magam ugyanis az orvosom mondta, hogy kipróbálhatunk egy módszert, amitől lehet javulni fog az állapotom így gondolkodás nélkül belementem. Szóval ez alatt az idő alatt szinte csak a kórházban voltam. Viszont mikor nem ott kellett lennem Jiyeonnal és apuval töltöttem az időt. De nem kell aggódni a kórházban sem unatkoztam, oda is sokszor jött az én legjobb barátnőm. Visszatérve az eredeti témához. Megbeszéltem Yonggukkal, hogy fél óra múlva találkozunk a Starbucks-ban. Viszont mikor vettem a cipőm megcsörrent a telefonom és meglepetésemre Zelo hívott. Gyorsan a szobámba mentem majd azon hezitáltam, hogy felvegyem-e vagy ne. Végül arra jutottam, hogy felveszem. Bejelentette, hogy Gukkie nem tud velem lenni, mert dolga akadt. Viszont ő elhívott randira! Azt hittem csak hallucinálok. Fel kellett hívnom Jiyeont, hogy most mit mondjak erre. Aztán végül is igent mondtam mivel nagyon tetszik nekem Zelo. Most pedig egy kissé kínos beszélgetés után apucival itt ülünk az autóban mellettem pedig Zelo. Alig volt időm elkészülni... Apa egyébként örült neki, hogy végre tudtam dönteni Zelo és Yongguk között... hát oké. Meg kell törnöm a csendet...
- És... mit fogunk csinálni? - fordultam felé.
- Fagyizni fogunk - mosolygott.
- Oh, az... az felettébb érdekes - mondtam majd megint beállt a csend. - Sajnálom aput. Csak tudod nagyon félt. De nyugi ezen Oppa is átesett.
- Nem lenne ezzel akkora baj ha nem beszélne ennyit.
- Én örülök neki, hogy ennyit beszél. Sokszor van olyan helyzet - gondoltam itt a kórházakra vagy bármi más -, mikor jó dolog, hogy szóval tart és úgymond elszórakoztat. Szeretem, mikor anyáról beszél vagy a kapcsolatukról. Látszik az a különös csillogás a szemében. Remélem egyszer majd az én gyerekeim is láthatják ugyan ezt az én szememben.
- Biztos arról is rengeteget tud beszélni.
- Igen. Mindig olyan aranyos látszik rajta, hogy még mindig nagyon szereti anyát. Remélem egyszer engem is fog valaki úgy szeretni.
- Hidd el, hogy nem sokára megtalál téged is az a bizonyos ember - mosolygott. - Egyébként én is remélem, hogy az én életembe is megjelenik egy olyan lány, aki nagyon fog szeretni. Bár a rajongóink elég szeretetet adnak, de azért az mégsem olyan - mondta.
- Hát igen. Biztos nagy szeretet vesz titeket körbe akárhová mentek. Igaz nekem nincs úgymond rajongó táborom, de úgy gondolom, hogy Jiyeontól és apától megkapom azt a nagy mennyiségű szeretetet. Meg persze ott van Yongguk és a többiek és persze... TE - pirultam kissé el.
- Én, még nem adtam neked eddig elég szeretetet - hajtotta le a fejét.
- Szerinted - mondtam. - Egyébként mit fogunk csinálni? - tereltem a témát.
- M-már mondtam - értetlenkedett. - Fagyizni.
- Oh tényleg... Bocsánat csak... - gratulálok Bom, most beégetted magad. -, csak elfelejtettem és kész.
Mivel megérkeztünk a randi helyszínére Zelo feltette a maszkot és kiszállt majd engem is kisegített. Megfogta a kezem mire kissé elpirultam, ezek után pedig elindultunk a fagyis felé.
- Mindig itt szoktál fagyit enni?
- Igen, mert szerintem a környéken itt a legjobb a fagyi - mosolygott legalábbis a szeme alapján azt tette. A maszk miatt nem nagyon láttam. Jobban szeretem ha nincs rajta. Úgy közvetlenebb, de sajnos a rajongók miatt muszáj.
- Az, jó. Mi eddig általában dobozosan vettük a fagyit csak ritkán voltunk fagyizóban. Szóval itt is most vagyok először.
- Ó - húzta el -, akkor mostantól ide fogunk járni fagyizni.
Ez azt jelenti, hogy nem ez az első és utolsó randink? OMO. Ez nagyon jó hír. Azt hiszem, kezdem megszeretni Zelot.
- Rendben - bólintottam. - Akkor eszünk? - biccentettem a pult felé.
- Igen - mondta majd közelebb húzott és elkezdtünk filózni, hogy mit is együnk - Milyet kérsz?
- Mennyit lehet?
- Kettő - mutatta az ujjával.
- Cukrot kaphatok rá? - csillogtak szemeim.
- Kaphatsz - nyugtatott meg.
- Király - ujjongtam majd odajött az árus. - Két gombóc citromot szeretnék cukorral a tetején - soroltam kívánságaim mire ő elkezdte kiszedni a tölcsérbe.
- Egy sárgadinnyét és egy Kinder csokit - mondta Zelo majd ő is készhez kapta a fagyiját.
- Köszönöm Oppa - kötöttem ki a nyakában figyelve, hogy ne kenjem össze fagyival.
- Szívesen - ölelt vissza majd elengedett. - Hát ö... üljünk le - mondta majd leült én pedig helyet foglaltam mellette.
- Tényleg finom.
- Látod én mondtam. Az itteni fagyi a legjobb. Ha gondolod, megkóstolhatod - nyújtotta felém.
- Biztos? - kérdeztem mire bólintott. Lassan elkezdtem közeledni majd megkóstoltam. - Ez is nagyon jó. Szereted a citrom fagyit?
- Persze - bólogatott.
- Akkor te is kóstold meg - nyújtottam én is felé mire ő is belekóstolt.
- Köszönöm. Nagyon finom.
A fagyizás után Zelo vagyis inkább a sofőre a park felé vitt minket. Akkor mi most sétálni fogunk? Biztosan. Míg oda nem értünk próbáltuk szóval tartani a másikat, de nekem az idegességtől semmilyen téma nem jutott eszembe. Több dolgot kellett volna megkérdeznem Jiyeontól. Ők vajon mit csináltak az első randijukon? Az biztosan gáz lenne ha felhívnám, hogy mégis mit tegyek. Majd elmegyek a mosdóba és akkor. Pár perc múlva odaértünk a parkba és megtörténtek ugyan azok az események, mint a fagyizás előtt. Szeretem mikor fogja a kezem akkor melegség járja át az egész testem. Ez olyan mikor megölel és tisztára biztonságban érzem magam. Legalábbis gondolom... Tényleg ki kell kérdeznem Jiyeont.
- Na és itt mit csinálunk? - kérdeztem, mert már nagyon érdekelt és nem csak úgy céltalanul sétálgattunk, mint azt én gondoltam.
- .... Biciklizni fogunk.
- Te szeretsz biciklizni? - csodálkoztam - Várjunk egyáltalán tudsz?
- Ez már sértő nekem is volt gyerekkorom - durcizott.
- Bocsi... Azt hittem, hogy csak gördeszkázol. Egyébként azt mióta csinálod?
- Pár éve - mosolygott.
- És miért pont gördeszka?
- Nem kell annyira megerőltetnem magam, hogy használjam.
- Aha - húztam el az a-t. Azt hittem valami más oka van. Mindegy. Mikor odaértünk Zelo kikérte a bicajt és beültünk egymás mellé majd elkezdtünk tekerni.
- Tekerjünk végig a tóparton. Az olyan aranyos - mosolygott.
- De lassan. Oké? Semmi gyorsaság. Csak szépen lassan. Úgyse sietünk sehová. Szóval lassan.
- Nem akartam gyorsan menni. Ki akarom használni az időt. Az időt, amit veled tölthetek.
Ez a randi alapjáraton nem hiszem, hogy valami nagyon 10 pontos lenne... Viszont az, hogy Zelo ilyen édes dolgokat mond egyértelműen nagyon feldobja az egészet. Hát nem aranyos? Szereti velem tölteni az idejét, oh.
- Olyan aranyos vagy.
- Köszönöm, te is az vagy és nagyon szép.
Erre nem tudtam válaszolni mivel körülbelül olyan voltam, mint egy koktélparadicsom. Csoda, hogy Zelo nem evett meg. Körbebicajoztuk a tavat közben pedig mindkettőnek megeredt a nyelve. Végre normálisan beszélgettünk! Legalább egy óra kellett, hogy feloldódjunk... De összejött! És ez a lényeg. A bicajozás után elmentünk bowlingozni. Igen, jól mondtam. Bowlingozni. Az utolsó kört játszottuk épp és én már megtettem a lökésem. Eléggé elcsesztem pedig nyerésre álltam. Azt hittem, sőt biztos voltam benne, hogy Zelo betalál legalább egy bábut ugyanis annyira volt szüksége, viszont nagy meglepetésemre a golyó körülbelül egy centit haladt majd az oldalsó sávban végezte. Lehet, hogy köcsög vagyok, de először azt hittem, hogy Zelo szemtelen lesz és le fog győzni, DE nem tette. Igaz, mondta, hogy szerelmes belém, de számomra ez még mindig annyira felfoghatatlan és furcsa. Vajon miért szeretett belém? Egyáltalán mit szeret bennem? Teljes értetlenség van a fejemben… Annyi megválaszolatlan kérdés. Bele fogok őrülni.
- Ya! Te hagytál nyerni – biggyesztettem le ajkam viszont egy játékos mosoly még mindig bujkált mögötte.
- Milyen férfi lennék, ha nagy lazán legyőznélek?! Ráadásul ez az első randink... Ha most én győztem volna, akkor csalódtál volna bennem - mondta.
- Oké igazad van, de a saját erőmből szerettem volna learatni a babérokat, de így most még csak ujjonganom sem lehet.
- Nyertél és ez a lényeg - mosolygott.
- Majd legközelebb játszunk egy tisztességes meccset is.
- Akkor lesz legközelebb? - csillant fel a szeme.
- N-ne forgasd ki a szavaim - dadogtam. - Jöhetünk oppáékkal is... Plusz nem csak rajtam múlik, hogy lesz-e vagy nem - hajtottam le a fejem ugyanis újra elpirultam.
- De én nem a többiekkel akarok, hanem csak veled - mondta szomorúan.
- OMO - csillantak fel a szemeim. - Vagyis - ráztam meg gyorsan a fejem. - Ha szeretnéd, benne vagyok. Úgyis szeretnélek elsöpörni a saját erőmből - villantottam meg egy gonosz mosolyt.
- De majd én viszlek különféle helyekre, nem csak ide. Szóval nem hinném, hogy lesz rá alkalmad egy ideig még - mosolygott.
- Tudod mire van most alkalmam? - kérdeztem mire kérdőn nézett rám. - Bocsánatot kérni. Szóval bocsánat, amiért fellöktelek és beleestél a szökőkútba. Nem akartam. És tényleg én voltam, mert Jiyeonnal elmentünk megnézni a biztonsági felvételeket és rajta van, ahogy belöklek... Bocsánat.
- Oh... - lepődött meg. - Végül is jobb később, mint soha. Egyébként pedig én már teljesen megfeledkeztem erről...
- Hát én nem. Tudod, sok jó dolgot köszönhetek annak a balesetnek - mosolyogtam fel rá.
- Jajj... - fogta meg a fejét. - Ezt ugye arra érted, ami most van?
- Ezt most csak ránk érted vagy az egész csapatra?
- Ránk!
- Aranyos vagy - mosolyogtam rá - Most megpaskolnám a fejed, de túl magas vagy...
- Ne térj ki a kérdésem alól!
- Bocsánat. Arról már el is feledkeztem. Mit is kérdeztél? - pirultam el kicsit feledékenységem miatt.
- Azt, hogy ezt RÁNK érted-e?!
- Ránk is.
- De miért is? Csak erre kellene értened - szomorodott el.
- Hát, de nem tehetek róla, hogy örülök Jiyeon és Daehyun szerelmének és a srácoknak meg persze Yongguk Oppának is... Hazudni meg nem fogok!
- A mi szerelmünk is lehet olyan, mint az JiHyun?
De hát én nem is vagyok szerelmes belé. Vagy igen? Istenem fogalmam sincs mit érzek iránta, de más vele mint Gukkieval. Viszont jó értelemben más. Most erre mit mondhatnék? Bocsi, de én nem tudom milyen az ha szerelmes az ember és nem tudom, hogy szeretlek-e vagy nem? Erről is ki kell majd kérdeznem Jiyeont…
- Tudod Junhong... talán hamarosan tényleg beszélhetünk a mi szerelmünkről, de addig is mi a következő állomás?
- Második csók! - mosolygott.
- Itt? Most? Mindenki előtt? - kérdeztem nagyon vékony hangon - Meg fogok halni... Egyébként is n-nem így értettem. Hanem he-helyileg - makogtam.
- Én felvállallak téged, mert szeretlek! Te nem akarsz engem? Szégyellsz?! Erre célzol? - kérdezte szomorúan
- D-de akarlak, mármint... oké nem tudom mit akarok - néztem össze vissza zavartan. - Még csak azt se tudom mit érzek irántad! - fakadtam ki. - Viszont azt tudom, hogy nem akarom, hogy kinyírjanak azért, hogy megrontottam a B.A.P maknae-ját és mert "megcsaltam" - mutattam idézőjeleket - Yonggukot és viszályt szítottam egy tökéletes bandában.
- De hyung azt mondta, hogy csak barátok vagytok! És ezt meg is mondta a fantalálkozón is! Nem tudsz megcsalni egy olyan embert, akivel együtt sem vagy!
- Barátok is vagyunk, sőt már-már testvérek, de a rajongók nagyon félelmetesek. És ha ők eldöntöttek valamit akkor az náluk úgy van és, és én félek tőlük - vallottam be.
- De én megvédelek! Bízz bennem!
- Mikor megölelsz ak-akkor biztonságban érzem magam - mondtam célozva arra, hogy szeretek az ölelésében lenni és, hogy igazán megölelhetne.
- De én többet akarok, mint egy ölelés - hajtotta le a fejét, majd utána rávette magát, és szorosan átölelt. Egyre jobban szorított magához, már-már azt hittem megfulladok...
- Meg. Fogok. Fulladni - nyögtem ki nagy nehezen.
- Nem hagyhatom, hogy az én édesem meghaljon... Bocsáss meg - nyomott egy puszit a homlokomra, majd elhúzódott. Miért ilyen aranyos? Megzabálom, esküszöm. Habár akkor nem lehet velem. Oké, mégse eszem meg.
- Jó is lenne ha ez csak rajtad múlna - mondtam egy szomorkás mosoly kíséretében. - Na, de tényleg - váltottam gyorsan témát -, most hová megyünk?
- A Banpo hídhoz megyünk! - mondta hatalmas vigyorral az arcán.
- Tényleg? - csillant fel a szemem, mire Zelo bólogatott - Mindig is el akartam jutni oda este, mert olyan szép és csodálatos, de Jiyeon sose jött el velem... - biggyesztettem le ajkam.
- Azt mondta nekem, hogy szerinte oda az első szerelmeddel kell elmenned én pedig nem hiszem, hogy az a személy Jiyeon.
- Pedig őt is nagyon szeretem - bólogattam a magam helyeslése képen. - Talán jobban is a kelleténél - vágtam fura fejet.
- Értem én, hogy szereted, de nem úgy... - sóhajtott.
- Hát nem... Az furcsa lenne - mondtam majd elindultunk a Banpo hídhoz. Levettük a bowlingos cipőinket majd leadtuk azokat a pultnál és mentünk is csodás kis utunkra. Kifelé Zelo tartotta nekem az ajtót és még a kocsi ajtót is. Pedig a sofőr kiszállt, hogy megtegye ezt helyette, de ő nem tágított. Komolyan elolvadok tőle. A hídnál még nem volt senki. Zelo összekulcsolta ujjaink és úgy vezetett oda. Még nem volt színes a szökőkút szóval vártunk az egyik padon. Egy kis idő múlva elindult én pedig azzal a lendülettel pattantam fel és mentem közelebb. Úgy csodáltam, mint egy kisgyerek, aki meglát egy új játékot a kirakatban. Egyszerűen gyönyörű volt. Pár pillanat múlva azt vettem észre, hogy egy kar fonódik a derekam köré. Hátra néztem és Zelo volt az. Ajkaimra óriási mosoly ült ahogy megláttam és attól is, hogy egy apró puszit nyomott a fejem búbjára.
- Imádom – lelkendeztem – Köszönöm Junhong – fordultam meg majd egy rövid időre ajkaim az ő puha párnáira tapasztottam.
- És... mit fogunk csinálni? - fordultam felé.
- Fagyizni fogunk - mosolygott.
- Oh, az... az felettébb érdekes - mondtam majd megint beállt a csend. - Sajnálom aput. Csak tudod nagyon félt. De nyugi ezen Oppa is átesett.
- Nem lenne ezzel akkora baj ha nem beszélne ennyit.
- Én örülök neki, hogy ennyit beszél. Sokszor van olyan helyzet - gondoltam itt a kórházakra vagy bármi más -, mikor jó dolog, hogy szóval tart és úgymond elszórakoztat. Szeretem, mikor anyáról beszél vagy a kapcsolatukról. Látszik az a különös csillogás a szemében. Remélem egyszer majd az én gyerekeim is láthatják ugyan ezt az én szememben.
- Biztos arról is rengeteget tud beszélni.
- Igen. Mindig olyan aranyos látszik rajta, hogy még mindig nagyon szereti anyát. Remélem egyszer engem is fog valaki úgy szeretni.
- Hidd el, hogy nem sokára megtalál téged is az a bizonyos ember - mosolygott. - Egyébként én is remélem, hogy az én életembe is megjelenik egy olyan lány, aki nagyon fog szeretni. Bár a rajongóink elég szeretetet adnak, de azért az mégsem olyan - mondta.
- Hát igen. Biztos nagy szeretet vesz titeket körbe akárhová mentek. Igaz nekem nincs úgymond rajongó táborom, de úgy gondolom, hogy Jiyeontól és apától megkapom azt a nagy mennyiségű szeretetet. Meg persze ott van Yongguk és a többiek és persze... TE - pirultam kissé el.
- Én, még nem adtam neked eddig elég szeretetet - hajtotta le a fejét.
- Szerinted - mondtam. - Egyébként mit fogunk csinálni? - tereltem a témát.
- M-már mondtam - értetlenkedett. - Fagyizni.
- Oh tényleg... Bocsánat csak... - gratulálok Bom, most beégetted magad. -, csak elfelejtettem és kész.
Mivel megérkeztünk a randi helyszínére Zelo feltette a maszkot és kiszállt majd engem is kisegített. Megfogta a kezem mire kissé elpirultam, ezek után pedig elindultunk a fagyis felé.
- Mindig itt szoktál fagyit enni?
- Igen, mert szerintem a környéken itt a legjobb a fagyi - mosolygott legalábbis a szeme alapján azt tette. A maszk miatt nem nagyon láttam. Jobban szeretem ha nincs rajta. Úgy közvetlenebb, de sajnos a rajongók miatt muszáj.
- Az, jó. Mi eddig általában dobozosan vettük a fagyit csak ritkán voltunk fagyizóban. Szóval itt is most vagyok először.
- Ó - húzta el -, akkor mostantól ide fogunk járni fagyizni.
Ez azt jelenti, hogy nem ez az első és utolsó randink? OMO. Ez nagyon jó hír. Azt hiszem, kezdem megszeretni Zelot.
- Rendben - bólintottam. - Akkor eszünk? - biccentettem a pult felé.
- Igen - mondta majd közelebb húzott és elkezdtünk filózni, hogy mit is együnk - Milyet kérsz?
- Mennyit lehet?
- Kettő - mutatta az ujjával.
- Cukrot kaphatok rá? - csillogtak szemeim.
- Kaphatsz - nyugtatott meg.
- Király - ujjongtam majd odajött az árus. - Két gombóc citromot szeretnék cukorral a tetején - soroltam kívánságaim mire ő elkezdte kiszedni a tölcsérbe.
- Egy sárgadinnyét és egy Kinder csokit - mondta Zelo majd ő is készhez kapta a fagyiját.
- Köszönöm Oppa - kötöttem ki a nyakában figyelve, hogy ne kenjem össze fagyival.
- Szívesen - ölelt vissza majd elengedett. - Hát ö... üljünk le - mondta majd leült én pedig helyet foglaltam mellette.
- Tényleg finom.
- Látod én mondtam. Az itteni fagyi a legjobb. Ha gondolod, megkóstolhatod - nyújtotta felém.
- Biztos? - kérdeztem mire bólintott. Lassan elkezdtem közeledni majd megkóstoltam. - Ez is nagyon jó. Szereted a citrom fagyit?
- Persze - bólogatott.
- Akkor te is kóstold meg - nyújtottam én is felé mire ő is belekóstolt.
- Köszönöm. Nagyon finom.
A fagyizás után Zelo vagyis inkább a sofőre a park felé vitt minket. Akkor mi most sétálni fogunk? Biztosan. Míg oda nem értünk próbáltuk szóval tartani a másikat, de nekem az idegességtől semmilyen téma nem jutott eszembe. Több dolgot kellett volna megkérdeznem Jiyeontól. Ők vajon mit csináltak az első randijukon? Az biztosan gáz lenne ha felhívnám, hogy mégis mit tegyek. Majd elmegyek a mosdóba és akkor. Pár perc múlva odaértünk a parkba és megtörténtek ugyan azok az események, mint a fagyizás előtt. Szeretem mikor fogja a kezem akkor melegség járja át az egész testem. Ez olyan mikor megölel és tisztára biztonságban érzem magam. Legalábbis gondolom... Tényleg ki kell kérdeznem Jiyeont.
- Na és itt mit csinálunk? - kérdeztem, mert már nagyon érdekelt és nem csak úgy céltalanul sétálgattunk, mint azt én gondoltam.
- .... Biciklizni fogunk.
- Te szeretsz biciklizni? - csodálkoztam - Várjunk egyáltalán tudsz?
- Ez már sértő nekem is volt gyerekkorom - durcizott.
- Bocsi... Azt hittem, hogy csak gördeszkázol. Egyébként azt mióta csinálod?
- Pár éve - mosolygott.
- És miért pont gördeszka?
- Nem kell annyira megerőltetnem magam, hogy használjam.
- Aha - húztam el az a-t. Azt hittem valami más oka van. Mindegy. Mikor odaértünk Zelo kikérte a bicajt és beültünk egymás mellé majd elkezdtünk tekerni.
- Tekerjünk végig a tóparton. Az olyan aranyos - mosolygott.
- De lassan. Oké? Semmi gyorsaság. Csak szépen lassan. Úgyse sietünk sehová. Szóval lassan.
- Nem akartam gyorsan menni. Ki akarom használni az időt. Az időt, amit veled tölthetek.
Ez a randi alapjáraton nem hiszem, hogy valami nagyon 10 pontos lenne... Viszont az, hogy Zelo ilyen édes dolgokat mond egyértelműen nagyon feldobja az egészet. Hát nem aranyos? Szereti velem tölteni az idejét, oh.
- Olyan aranyos vagy.
- Köszönöm, te is az vagy és nagyon szép.
Erre nem tudtam válaszolni mivel körülbelül olyan voltam, mint egy koktélparadicsom. Csoda, hogy Zelo nem evett meg. Körbebicajoztuk a tavat közben pedig mindkettőnek megeredt a nyelve. Végre normálisan beszélgettünk! Legalább egy óra kellett, hogy feloldódjunk... De összejött! És ez a lényeg. A bicajozás után elmentünk bowlingozni. Igen, jól mondtam. Bowlingozni. Az utolsó kört játszottuk épp és én már megtettem a lökésem. Eléggé elcsesztem pedig nyerésre álltam. Azt hittem, sőt biztos voltam benne, hogy Zelo betalál legalább egy bábut ugyanis annyira volt szüksége, viszont nagy meglepetésemre a golyó körülbelül egy centit haladt majd az oldalsó sávban végezte. Lehet, hogy köcsög vagyok, de először azt hittem, hogy Zelo szemtelen lesz és le fog győzni, DE nem tette. Igaz, mondta, hogy szerelmes belém, de számomra ez még mindig annyira felfoghatatlan és furcsa. Vajon miért szeretett belém? Egyáltalán mit szeret bennem? Teljes értetlenség van a fejemben… Annyi megválaszolatlan kérdés. Bele fogok őrülni.
- Ya! Te hagytál nyerni – biggyesztettem le ajkam viszont egy játékos mosoly még mindig bujkált mögötte.
- Milyen férfi lennék, ha nagy lazán legyőznélek?! Ráadásul ez az első randink... Ha most én győztem volna, akkor csalódtál volna bennem - mondta.
- Oké igazad van, de a saját erőmből szerettem volna learatni a babérokat, de így most még csak ujjonganom sem lehet.
- Nyertél és ez a lényeg - mosolygott.
- Majd legközelebb játszunk egy tisztességes meccset is.
- Akkor lesz legközelebb? - csillant fel a szeme.
- N-ne forgasd ki a szavaim - dadogtam. - Jöhetünk oppáékkal is... Plusz nem csak rajtam múlik, hogy lesz-e vagy nem - hajtottam le a fejem ugyanis újra elpirultam.
- De én nem a többiekkel akarok, hanem csak veled - mondta szomorúan.
- OMO - csillantak fel a szemeim. - Vagyis - ráztam meg gyorsan a fejem. - Ha szeretnéd, benne vagyok. Úgyis szeretnélek elsöpörni a saját erőmből - villantottam meg egy gonosz mosolyt.
- De majd én viszlek különféle helyekre, nem csak ide. Szóval nem hinném, hogy lesz rá alkalmad egy ideig még - mosolygott.
- Tudod mire van most alkalmam? - kérdeztem mire kérdőn nézett rám. - Bocsánatot kérni. Szóval bocsánat, amiért fellöktelek és beleestél a szökőkútba. Nem akartam. És tényleg én voltam, mert Jiyeonnal elmentünk megnézni a biztonsági felvételeket és rajta van, ahogy belöklek... Bocsánat.
- Oh... - lepődött meg. - Végül is jobb később, mint soha. Egyébként pedig én már teljesen megfeledkeztem erről...
- Hát én nem. Tudod, sok jó dolgot köszönhetek annak a balesetnek - mosolyogtam fel rá.
- Jajj... - fogta meg a fejét. - Ezt ugye arra érted, ami most van?
- Ezt most csak ránk érted vagy az egész csapatra?
- Ránk!
- Aranyos vagy - mosolyogtam rá - Most megpaskolnám a fejed, de túl magas vagy...
- Ne térj ki a kérdésem alól!
- Bocsánat. Arról már el is feledkeztem. Mit is kérdeztél? - pirultam el kicsit feledékenységem miatt.
- Azt, hogy ezt RÁNK érted-e?!
- Ránk is.
- De miért is? Csak erre kellene értened - szomorodott el.
- Hát, de nem tehetek róla, hogy örülök Jiyeon és Daehyun szerelmének és a srácoknak meg persze Yongguk Oppának is... Hazudni meg nem fogok!
- A mi szerelmünk is lehet olyan, mint az JiHyun?
De hát én nem is vagyok szerelmes belé. Vagy igen? Istenem fogalmam sincs mit érzek iránta, de más vele mint Gukkieval. Viszont jó értelemben más. Most erre mit mondhatnék? Bocsi, de én nem tudom milyen az ha szerelmes az ember és nem tudom, hogy szeretlek-e vagy nem? Erről is ki kell majd kérdeznem Jiyeont…
- Tudod Junhong... talán hamarosan tényleg beszélhetünk a mi szerelmünkről, de addig is mi a következő állomás?
- Második csók! - mosolygott.
- Itt? Most? Mindenki előtt? - kérdeztem nagyon vékony hangon - Meg fogok halni... Egyébként is n-nem így értettem. Hanem he-helyileg - makogtam.
- Én felvállallak téged, mert szeretlek! Te nem akarsz engem? Szégyellsz?! Erre célzol? - kérdezte szomorúan
- D-de akarlak, mármint... oké nem tudom mit akarok - néztem össze vissza zavartan. - Még csak azt se tudom mit érzek irántad! - fakadtam ki. - Viszont azt tudom, hogy nem akarom, hogy kinyírjanak azért, hogy megrontottam a B.A.P maknae-ját és mert "megcsaltam" - mutattam idézőjeleket - Yonggukot és viszályt szítottam egy tökéletes bandában.
- De hyung azt mondta, hogy csak barátok vagytok! És ezt meg is mondta a fantalálkozón is! Nem tudsz megcsalni egy olyan embert, akivel együtt sem vagy!
- Barátok is vagyunk, sőt már-már testvérek, de a rajongók nagyon félelmetesek. És ha ők eldöntöttek valamit akkor az náluk úgy van és, és én félek tőlük - vallottam be.
- De én megvédelek! Bízz bennem!
- Mikor megölelsz ak-akkor biztonságban érzem magam - mondtam célozva arra, hogy szeretek az ölelésében lenni és, hogy igazán megölelhetne.
- De én többet akarok, mint egy ölelés - hajtotta le a fejét, majd utána rávette magát, és szorosan átölelt. Egyre jobban szorított magához, már-már azt hittem megfulladok...
- Meg. Fogok. Fulladni - nyögtem ki nagy nehezen.
- Nem hagyhatom, hogy az én édesem meghaljon... Bocsáss meg - nyomott egy puszit a homlokomra, majd elhúzódott. Miért ilyen aranyos? Megzabálom, esküszöm. Habár akkor nem lehet velem. Oké, mégse eszem meg.
- Jó is lenne ha ez csak rajtad múlna - mondtam egy szomorkás mosoly kíséretében. - Na, de tényleg - váltottam gyorsan témát -, most hová megyünk?
- A Banpo hídhoz megyünk! - mondta hatalmas vigyorral az arcán.
- Tényleg? - csillant fel a szemem, mire Zelo bólogatott - Mindig is el akartam jutni oda este, mert olyan szép és csodálatos, de Jiyeon sose jött el velem... - biggyesztettem le ajkam.
- Azt mondta nekem, hogy szerinte oda az első szerelmeddel kell elmenned én pedig nem hiszem, hogy az a személy Jiyeon.
- Pedig őt is nagyon szeretem - bólogattam a magam helyeslése képen. - Talán jobban is a kelleténél - vágtam fura fejet.
- Értem én, hogy szereted, de nem úgy... - sóhajtott.
- Hát nem... Az furcsa lenne - mondtam majd elindultunk a Banpo hídhoz. Levettük a bowlingos cipőinket majd leadtuk azokat a pultnál és mentünk is csodás kis utunkra. Kifelé Zelo tartotta nekem az ajtót és még a kocsi ajtót is. Pedig a sofőr kiszállt, hogy megtegye ezt helyette, de ő nem tágított. Komolyan elolvadok tőle. A hídnál még nem volt senki. Zelo összekulcsolta ujjaink és úgy vezetett oda. Még nem volt színes a szökőkút szóval vártunk az egyik padon. Egy kis idő múlva elindult én pedig azzal a lendülettel pattantam fel és mentem közelebb. Úgy csodáltam, mint egy kisgyerek, aki meglát egy új játékot a kirakatban. Egyszerűen gyönyörű volt. Pár pillanat múlva azt vettem észre, hogy egy kar fonódik a derekam köré. Hátra néztem és Zelo volt az. Ajkaimra óriási mosoly ült ahogy megláttam és attól is, hogy egy apró puszit nyomott a fejem búbjára.
- Imádom – lelkendeztem – Köszönöm Junhong – fordultam meg majd egy rövid időre ajkaim az ő puha párnáira tapasztottam.
Adrienn & Minirigó xX
Ó de cukik együtt lécci gyorsan hozd a kövi részt!!!
VálaszTörlés